Mit tegyek? Megbánnám ha megteszem?

Kérlek titeket, csak komoly, és nem ítélkező válaszokat kérek. Így is eléggé magam alatt vagyok, a sírógörcs kerülget folyamatosan.

26 éves nő vagyok, van egy férjem, 10 éve vagyunk együtt, és van egy 3,5 éves kislányunk is. 16 éves voltam, mikor a férjemmel összejöttünk, nekem ő volt az első minden szempontból, tehát soha nem szexeltem még más férfival életemben. A kapcsolatunkat jónak mondanám, de olyan igazán szenvedélyes, mindent elsöprő szerelem nem volt soha, egyszerűen összejöttünk, s aztán összeköltöztünk, saját lakás, esküvő, gyerek, szokásos. Szeretem őt, jó apa, sokat foglalkozik a gyerekkel, rendes férj, nem cigizik, néha elmegy barátokkal persze 1-1 sörre de amúgy nem iszik és nem bulizik. Dolgozik, pénzt nem szórja el, szóval semmi rosszat nem tudnék rá mondani. Szex is van kb heti 2szer, de őszintén nekem unalmas, nem kívánom, nem érzem a gyomromban azt a mindent elsöprő vágyat, különösebben nem izgulok fel. Csak van szex és kész. Erről többször is beszéltünk már, mondtam neki hogy hiányzik hogy nőnek érezzem magam, hiányzik a vágy, a szenvedély, de nem igazán érti, mert szerinte ez teljesen normális, hogy az emberek 10 év után már nem vágytól remegve tépik le egymásról a ruhát, ez az élet rendje. Szép család vagyunk és szeretjük egymást. Ezt én így el is fogadtam, tehát sose kerestem az alkalmat hogy megcsaljam, nem is gondoltam ilyenre sohasem. Mostanáig.

Nemrég megismerkedtem valakivel, a munkahelyemen (de nem munkatárs, csak úgymond partnere az én munkahelyemnek, kb minden nap 10 percet találkozunk ott). Aztán pár találkozás után bejelölt facebookon, meg rám írt, aztán elkezdtünk beszélgetni, s úgy éreztem nagyon egy hullámhosszon vagyunk, már azt vettem észre egész nap azt várom hogy mikor ír, mint egy kis 16 éves tini, persze emiatt szégyenlem magam borzasztóan hisz anya vagyok s feleség.... de ez egy anonim oldal, így őszinte leszek. Aztán egyszer összefutottunk az utcán véletlenül, akkor beszélgettünk egy fél órát, akkor már kicsit flörtölt és meg úgy célozgatott, és egyszerűen azóta nem megy ki a fejemből, folyamatosan róla fantáziálok, meg arról hogy milyen lenne vele szexelni, hogy letépném a ruhát róla legszívesebben. Várom hogy írjon, nézem hogy fent van-e, mintha full szerelmes lennék, de nyilván nem erről van szó, hisz nem is ismerem, s eszem ágában sem lenne miatta elhagyni a családomat, de nem tudok mit tenni, ha annyira kívánom, s már a sírógörcs kerülget egész nap, hogy miért történik ez velem!

Én soha nem gondoltam magamról hogy egy hűtlen tipus lennék, ezt bizonyítja hogy 10 éve vagyok az első és egyetlen férfival az életemben, de most úgy érzem szó szerint hogy belehalok ha nem fekszem le ezzel a másikkal. Tudni akarom milyen az amikor valakit tényleg szenvedélyesen kívánsz, szenvedélyesen szeretkezni, érzem a vágyat a gyomromban, már attól felizgulok ha csak elképzelem milyen lenne.

Az eszem tudja hogy nem érné meg, egy szexért kockára tenni az egész életemet, a családomat, de másrészt nem vagyok vallásos, nem gondolom h van halál után más is, és sírva fakadok ha arra gondolok hogy ez az egyetlen életem van és soha soha nem fogom megtudni hogy milyen egy másik férfival együtt lenni, hogy milyen valakit igazán kívánni, hogy milyen amit a filmekben lát az ember hogy elviselhetetlen vággyal nekiesek valakinek...

Kérlek ne ítéljetek el, őszinte és normális válaszokat kérek, mit kellene tennem. És kérlek azt se írjátok, hogy váljak el, mert nem szeretnék. Akármennyire is hihetetlen tényleg szeretem a férjem, a családom, az életünket. És a kislányom és majomszeretettel szereti az apját.

Aki volt már ilyen helyzetben mit tett? Megtette v sem? És ha igen, ha nem, megbánta?