Szerintetek szakítsak vagy nagyon megbánnám?

Szakíts és most némileg magam ellen is beszélek, mert én is az a srác voltam fiatal koromban, aki mindenkinek állandóan beszólt "viccesen" zrikált (gyakorlatilag fikázás volt) tényleg , amit írtál, hogy a hasad pl.-ja. Ez egy direkt jelenség, hogy leépítsd más ego-ját, ebben én is nagyon jó voltam, magamat felistenítettem és ilyen kis zrikálásokkal gyakorlatilag leépítettem a barátnőim ego-ját nullára , teljesen tudatos viselkedés volt. Így, mindig azt éreztem én vagyok a király és ők csak vannak.

Persze felnőttem és kinőttem ezt a viselkedésem, de mivel a barátod és te is fiatalok vagytok még valószínű nem sok jóra számíthatnál mellette a jövőben, ha tudatos a viselkedése.

Szóval a múltamat is nézve és magam ellen példázva, de azt mondom ne folytasd, de úgy is te fogsz dönteni, ahogy érzed. (behódolós nőknek jó ez a típusú férfi, aki én voltam anno, na ők imádták ezt az "alázást" tényleg néha olyan szintekig tudtam lealacsonyodni, hogy visszagondolva ég a pofám...).

Nem vagy egészséges kapcsolatban és nem hiába akarsz kilépni belőle. Szerintem azért tűnik félelmetesnek a helyzet, mert az ilyen esetekben általában úgy ledarálják a partner önbizalmát, hogy nem hiszi el hogy egyedül képes lenne élni vagy valaha boldog lenni (vagy találni mást).

Általános hogy két ilyen személy vonzza egymást, mert az egyik a gyengeségedet használja ki és úgy érzi jól magát hogy lenyomhat, míg a másik nem tud kilépni a megaláztatások után sem, mert alacsony az önbizalma, gyenge az önképe.

Te vagy az utóbbi. Kilépés után üresnek érzed majd magad egy ideig és elég rossz lesz, de szintén teljesen normális érzés. Eljön majd az a pont, ami után elkezded újra megtalálni magad, csak aktívan tenni is kell érte. Első körben foglalkozni a figyeleméhségeddel és rájönni mitől van, hogyan tudnád egészségesebb szintre hozni, közben pedig emelni az önbizalmad és letenni a határaidat. Ezek a feladatok rád várnak, nem fogja más megcsinálni helyetted.

Nem értem a kérdést. Őszintén,ezen mit tudnál bánni? Neked van szeretetnyelved, neki pedig nincs. Az a különbség.

Amikor valaki regényt ír arról, hogy mi minden rossz van a baratjaban, aztán a végére beszúrja, hogy nagyon szereti, azt én sose értem. Mégis mit, ha egy jót se tudott róla írni a sok rossz mellett? Inkább azt szereted, hogy kapcsolatod van, nem magát az embert. Amiket írtál azok a bántalmazó kapcsolat jellemzői ( még finoman, mert az eleje). Ott a másik fél gyakran tarsfuggo. Ez lennél te. Sajnálom, de komoly válaszokat kértél, nekem ez a véleményem. A jóslatom pedig az, hogy úgyse fogod otthagyni.