A párkapcsolat olyan, mint a vallás?

Nem, nem a hitem, hanem az emberismereten. A kettő között van különbség. Én is ateista vagyok, de ettől még érzek különbséget.

Másrészt, nem kell hosszú kapcsolat, ha nem akarod, minden jogod megvan hozzá. De akkor inkább foglald el magad valami hasznosabb dologgal, mint az ilyen felesleges, és kitekert logikájú elméletek gyártása. Mert ez kb olyan, hogy utálom a gombát, nem is kell megennem, mert nem kötelező, de ahelyett, hogy szimplán nem tenném a tányéromra, előadásokat tartok azoknak, akik szeretik, hogy egyszer majd azok lesznek a felelősek a világ pusztulásáért, és a zombi járványért. Van benne logika, mert léteznek olyan fajok, amik átveszik az uralmat a hangyák felett, ezzel elpusztítva a bolyt, de nem a tányéron lévő kis csiperke lesz az...

Úgy gondolom, döntések kérdése az egész. A szerelem hullámzik, főleg hosszútávon, soha nem egy konstans egyenes érzés. Hol rajongsz a másikért, hol csak elvagy mellette, van, hogy a humor kerül előtérbe és van, hogy a szex. A lényeg, hogy ha eldöntöd, hogy igen, ő az az ember, akivel le szeretném élni az életemet, akkor tényleg nincs olyan kísértés, ami ebbe beleszólhat.

Mi 16 éve vagyunk együtt, 13 éve házasodtunk össze. Soha, egyetlen egy percre sem bizonytalanodtam el abban, hogy a férjem a legjobb társ számomra. Nem vagyok vak, észreveszek egy helyes arcot vagy egy formás feneket. De ez idáig tart, konstatálom, hogy igen, ez egy jó pasi, de nekem nincs vele dolgom, így eszembe sem jut többet. A férjem egy 40 fős irodát vezet, egyetlen férfiként. Meg sem fordult a fejemben, hogy bárkivel is összeszűrné a levet, hiszen ugyanazt az elhatározást és szeretetet érzem és látom benne is, amit magamban. Szeretjük egymást, boldogok vagyunk, imádjuk a gyerekeinket. Soha, semmiért nem adnánk fel ezt a boldogságot, ez a legféltettebb kincsünk.

Annyiban hasonlít a vallás és a tartós kapcsolat hogy hiten alapszik. De ahogy a vallásos hit se "hlyeség" hisz szó szerint hegyeket modít el úgy a kapcsolatba vetett bizalom se értelmetlen.

Én is úgy gondolom mindig benne van a pakliban a megcsalás (nem csak a nők részéről mert a kérdés erősen erre volt kiélezve) hisz bárkit el lehet csábítani de sok tényezős a dolog. Nem mindenki csal és nem minden kapcsolat fut zátonyra.

Én tisztelem a hívőket bár megérteni nem tudom hogy csinálják. Azonban én is hiszek. Hiszek sok mindenben ami nem kapcsolódik egyházakhoz és így hiszek a kapcsolatokban is.

Nem azért mert úgy gondolom én vagyok a kivétel és nem azért mert azt hiszem hogy olyan űber király vagyok hogy férfi engem nem hagyhat el hanem mert amíg hiszem hogy működhet boldogabb vagyok. Minden hit ezen alapszik és míg van működő kapcsolat a közelemben van okom hinni hogy működhet.

Sokkal jobb úgy felkelni hogy pozitív vagyok és hiszek mint úgy hogy körmöm szakadtáig bizonygatom hogy a világ szörnyű hely és úgyis mindenki megdöglik.

Az hogy hogyan vélekedsz a kapcsolatokról a vallásról a világról csak azon múlik mit szeretnél látni. Mindig lehet bizonyítékot találni bármire és annak az ellenkezőjére is attól függ melyiket keresed.

Tehát az értelme hogy boldogabb legyél. Sima önös érdek és végül lehet működni is fog.

Mi a bizonyíték, hogy nem fogsz karambolozni, mikor legközelebb autóba ülsz? Semmi, úgyhogy ne is vezess.

Mi a bizonyíték, hogy nem fog elütni egy busz, mikor legközelebb kilépsz az utcára? Semmi, úgyhogy maradj otthon.

Mi a bizonyíték, hogy nem fogod félrenyelni a következő falatot, amit megeszel? Semmi, úgyhogy ne is egyél.

Mi a bizonyíték, hogy nem kapsz 5 percen belül szívinfarktust vagy agyvérzést vagy halsz meg egy ritka, eddig diagnosztizálatlan betegség miatt? Semmi, de ez ellen mondjuk semmit nem tudsz tenni, esetleg végrendelet írást javaslok, de 5 perc alatt az sem megy.

Normális, felnőtt ember mielőtt tesz valamit, mérlegeli a kockázatokat, lehetséges kimeneteleket és ezeket is szem előtt tartva dönti el, hogy vállalja-e a dolgot. Felelőtlen, önző, gyerekes ember csak a számára pozitív kimenetelt tartja szem előtt, aztán veri magát, ha nem jön össze, mintha nem lett volna benne a pakliban az elejétől fogva. Tutyimutyi, beszari, töketlen ember pedig bele sem fog semmibe, mert azon szorong, hogy mi van, ha nem pozitívan sül el, vagy még a végén valaki azt mondja neki, hogy "én megmondtam".

Gondolom magyaráznom sem kell, hogy te a harmadik vagy.

Szóval ha én átkelek egy zebrán, akkor mi a biztosíték arra, hogy egy sofőr nem fog athajtani rajtam a több mázsás fém szörnyetegével? Csak annyi, hogy piros lámpát kapott, én meg zöldet?

Oh nem, köszönöm, én aztán nem fogom masokba vetni a hitem, és atmenni a zebrán, mint holmi bigott katolikus, köszönöm szépen, inkább leélem az életem abban az utcaszegletben, amibe beleszulettem.

Oké, ne érts félre, szerintem jobb is, hogy bizonyos férfiak tavol akarják tartani magukat a nőktől, és nem is akarlak meggyőzni hogy menjél és nyiss feléjük, de amikor kifejted, hogy miért akarsz egyedül maradni, az kb így hangzik...

Nem vagyok ateista, ellenben spiritualis.

A komoly kapcsolatnak az a funkcioja, hogy az ego a masik emberre valo projekcion keresztul bizonyitsa be a letezeset. Szeretve vagyok, tehat letezem.

35F incel

"hiszen a vallásos emberekhez hasonlóan személyeskedéssel vágtál vissza."

Te is azt teszed pár szemlyes példa alapján.

A te irasod a hülyeség.