Keresztény fiúk, titeket zavar, ha a párotok nem az?

Igen!

Csak olyan nő jöhet számításba, akinek már az anyja is apáca volt.

nem zavarna max annyi ha nem ihatna alkoholt (bele viszem akkor a rosszba :D) nem vagyok alkeesz 3-4 havonta iszok csak amikor van valamilyen ünnep és akkor is csak a szokások miatt meg a társaság miatt!

engem az zavar ha nem hasonlok az érték rendeik meg ha a párom egy nagy qurva...

Persze, a keresztények abban a hitben nőnek fel, hogy mindenki bűnös, még ők is. Ezért csak az juthat mennyországba, aki jár templomba és halála előtt megkapja a kenetet, feloldozást. Meg misét tartanak érte.

Az ilyenektől mit vársz? Magukban is és másokban is csak a hibát keresik. Aki saját magát nem tudja elfogadni, az másokat is nehezen fog tolerálni.

Nem zavarna, ha egyébként jó lelkű, és valamennyire nyitott a hitemre. Félreértés ne essék, nem erőltetném rá a vallásomat, de annak nem örülnék, ha tartózkodna vele szemben. Örülnék neki, ha egy idő után számára is fontossá válna a kereszténység, de ráerőszakolni nem tudnám, és nem is akarnám.

Azt viszont nem tartanám működőképesnek egy kapcsolatban, ha a társam kifejezetten keresztény- vagy Egyházellenes lenne. Nekem fontos a hitem, és nem azért, mert egy szép szokás, amit megtanultam az őseimtől, hanem mert igaz és jó dolognak tartom, és saját akaratból, megfontoltan vallom a tanításait. Én tényleg hiszek az örök életben. Aki ezt a vélekedésemet ellenségesen, gúnyolódva, esetleg gyűlölködve utasítja el, azzal nem tartom működőképesnek a kapcsolatot. Egész egyszerűen túl nagy az ideológiai különbség.

(Hasonlóan nehézkesnek tartom azt az esetet, amikor a másik fél vallásos ugyan, de más hitet vall: az ilyen esetekben a különbségek egy idő után kidomborodhatnak, erősen problémásak, feloldhatatlanok lehetnek. Megjegyzem, ez nem minden esetben van így, erre is vannak jól működő kivételek, de én, saját magam számára problémásnak érezném.)

A kereszténységet én értéknek tartom az életemben, és szívesen megosztanám azzal, akit életem társának választok.