Nagy hibát követek el ha a ferjem miatt lemondok az anyasagrol?

Ha fontosabb a szaporodás, mint az akit állítólag szeretsz, szíved joga otthagyni és keresni olyat aki csinál neked gyereket.

Ezt neked kell eldönteni. Ám benne van a pakliban , hogy ha elhagyod, nem jön a nagy ő, egyedül maradsz, egyre idősebb leszel..akkor meg már nem igen kezd veled egy pasi sem, inkább fiatalabbat választ. Vagy pl kiderül hogy nem is lehet gyereked, sose tudni. Ismerek ilyen 2 szék közül a pad alá esettet. Azóta is egyedül van, még 31 évesen nagy szájjal elhagyta a férjét, hogy na neki kell a pulya, és keres mást. Nos azóta sem lett se pasi, se gyerek. 50 évesen egyedül van, megkeseredett, lassan a halálba eszi magát. 200kg körül van a nő, már dolgozni sem jár be, a testvére viseli gondját. Alig tud menni pár lépést.

A gyerekvállalást amúgy nagyon túlértékelik. Csak sajnálni tudom ha valakinek a szaporulat ad értelmet az életének, nincs semmi más értelmes dolog ami boldoggá teszi. Csak aki nonstop visít, nem lehet tőle pihenni, oda a szabadság, kötetlenség, az intim pillanatok a kedvessel, egyáltalán nem lesz már annyi időtök egymásra mint korábban, az anyagi terhekről nem is beszélve.

Rengeteg ember megbánja ám a gyerekvállalást, csak nem mernek róla nyíltan beszélni. Nem egy ilyet ismerek. Borzasztó sok felesleges stressz, macera. Vannak gyerekes barátaink, vendégségben is voltunk. Egyetlen hétvége volt, de SOHA többet nem vállalnánk be. Borzalmas élmény volt. Látszott egyébként a barátainkon is, hogy nagyon le vannak amortizálva...de hát az ő döntésük volt ez az élet. Amúgy a pasi azóta lelépett. 1 évvel a kisebbik gyerek születése után. Elege lett. Az új feleséggel nagyon boldog, eszükben sincs gyereket vállalni.

Érdekes dolog, hogy emberek önként nehezítik meg ezzel a saját életüket. Hát kinek mi.... Én soha nem mondanék le életem szerelméről, egy kölök kedvéért pláne nem. A férjem is így van ezzel:)

Azért megdöbbentő, hogy sok ember inkább csak amolyan társadalmi nyomásra vállal gyereket, -a másiknak is van, hát akkor neked is kell stb. Jönnek a kérdésekkel, hogy és nektek mikor lesz már, hisz lassan 8 éve házasok vagytok stb stb, erre mit lehet mondani? Hiba mondtuk el milliószor, hogy NEM szeretnénk gyereket soha, vagy ítélkeznek pusztán ezért, vagy jön a troll agyhalott szöveg, hogy majd meggondoljuk magunkat. (Nem, nem fogjuk). A saját életünk kettesben, a szabadidőnk, a lelki nyugalmunk milliószor értékesebb számunkra, nem adnánk fel.

Sajnos sokaknak tényleg annyira sivár és unalmas az élete, hogy nincs más ami boldoggá teszi, csak a gyerek, na az szomorú. Sose vágnánk tönkre az életünket egy poronttyal. Semmi értelme, csak a nyűg van velük.

De te tudod. A férjed egyébként jobban járna olyan nővel aki értékeli, megbecsüli és valóban szereti őt.

# 21 Azért nem mindenki társadalmi elvárásra szül, nem mindenki gondol úgy a gyerekére, hogy megbánta és a háta közepére kívánja, és nem minden kapcsolat megy tönkre a gyerekvállalástól, ne általánosíts. Te nem akarsz gyereket, nem is való neked, nincs ezzel baj, de nem tudod beleképzelni magad annak a helyébe, aki akar.

Kérdezőék esetében eredetileg tervben volt a gyerek, csak a férj meggondolta magát pár év hitegetés után. Akkor most ki erőszakolja rá kire az akaratát? Persze egy gyerek önmagában nem tesz boldoggá, az mindig magunkból jön, de azért nem is valami új keletű, pláne elítélendő divat az embereknél, hogy gyermekre vágyjanak. A nőknél meg a terhesség/szülés/gondoskodás annyira benne van a (ma már sokak által lenézett) alap szerepek között, hogy bizony vannak, akik pont abba mennek tönkre, ha ezt nem tudják megpróbálni, megélni. És ehhez nem kell társadalmi nyomás, elég belenézi a tükörbe vagy havonta menstruálni, hogy emlékeztessen a természet. (És ezt nem azért írom, mert szerintem csak erre való egy nő, vagy hogy meggyőzzelek, te is vállalj, hanem azért, mert ez is a nők része, sőt a pszichológus szerint a férfiak által irigyelt teremtő-kreatív része.:) És a nők is sokféle út között választhatnak. (Csak sajnos, nem megy általában minden egyszerre, mert az időnk véges - és ez már lehet a társadalmi elvárás családokat is megbetegítő volta miatt, ha az egyiken járva, mindig a másikra vágyunk, vagy rettegünk, hogy valami még jobbról lemaradunk.))

Ha neked ez olyan fontos, hogy legyen gyereked akkor válj el, másképp nem oldódna meg a probléma. Mindenki maga dönti el, hogy mi való neki, ebben nem lehet igazán tanácsot adni.

Bennem sosem volt anyai ösztön, nekem a munkám, karrierem tudott boldogságot okozni, illetve a párom. Én egyszerűen sosem értettem azokat, akiknek az agya bekattant a gyerek szó hallatán, sosem vágytam rá. Nem vagyunk egyformák, ez így van rendjén.

Van olyan, hogy valakinek nem születik gyereke, lehet úgy is boldog és teljes életet élni. De hogy a házastárs miatt nem vállalunk gyermeket, ez nekem elég elképzelhetetlen. Az itt a nagy baj, hogy ha az úriember 50 évesen meggondolja magát, egyszerűen lelép, és egy új nővel még három gyereke is lehet.

De mit csinálsz te, ha 10-15 év múlva rájösz, üres az életed gyerekek nélkül, és egy önző hólyag miatt mondtál le az anyaságról? És vigyázz, már 40 évesen is jelentősen csökken a teherbeesés valószínűsége. Van aki simán terhes lesz, de sokan már nem...

Szóval jól fontold meg, tényleg ezt akarod-e.