Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ilyen kevés lehetőség mellett jobb, ha lemondok bizonyos igényeimről?
Nő vagyok, de ennek ellenére nem érzem, hogy férfihordák szaladnának utánam folyamatosan, sőt, csoda, ha egy évben összesen két randit össze tudok hozni. Kapcsolatom már lassan két éve nem volt. Őszintén szólva nem is tudom hol tudnák normálisan ismerkedni, hiába járok el szórakozóhelyekre, komoly szándékú férfiakkal soha nem futok össze. Komolyan, életemben összesen egy alkalom volt, mikor utána normális körülmények között (tehát beülni egy kávéra, sétálni, stb.) találkozni akart velem valaki és nem csak abba akarta átforgatni a dolgot, hogy hazamenjek vele, vagy még annyit se. Más helyeken pedig egyszerűen nem hajlandó ismerkedni senki. Netet próbáltam, kudarc az egész. Mindent összevetve, hiába próbálkozom normális kapcsolatot találni, nem igazán találom meg rá a lehetőségeket.
Viszont szeretnék majd családot. De ezt nem abban a rendszerben szeretném, hogy x évig teljesen feláldozom magam, hogy én teljes mértékbe anyuka vagyok, aki mindent a család alá tesz, hanem hogy az apa is kiveszi a részét ugyanúgy a dolgokból. Nem "besegít", hanem tényleg aktívan kiveszi a részét a gyereknevelésből, és nem csak akkor, mikor kirándulni meg játszani kell velük, hanem mikor pelenkát kell cserélni, meg elmenni szülői értekezletre, stb., tehát a melós részét is bevállalja, nem csak a jófejkedő pillanatokat.
Őszintén szólva, jelen pillanatban nem igazán azt látom, hogy ebben az országban dúskálni lehet az ilyen felfogású fiatal férfiakban, sőt, nagyon sok helyről azt tapasztalom, hogy felnőtt, teljes önellátásra képes emberek játszák az életképtelent. Még azok is, akik elsőre nem ilyennek tűnnek.
Szóval, a kérdésem az lenne, hogy ilyen kevés lehetőséggel magam előtt van-e egyáltalán értelme ilyen elvárásokat támasztani, vagy reménytelen az egész?
Erre az életre senkinek sincs más lehetősége.
Gyerek.....az pedig már megint más igényeket vet fel...
előtte nem árt összeköltözni , de összeköltözés előtt is eltelik sok helyen 1 év míg el tudják dönteni, hogy merjek e összeköltözni avagy sem....együtt élni pár évet de 1-et minimum, Habár ugye soha nem lehet tudni mi meddig tart, lehet bimbózó fantasztikus hiperszuper egy kapcsolat 5 évig vagy 10 aztán bumm...
Nade..szóval összeköltözés, egy lakás vagy ház....na igen ám, de nincs erre mindenkinek pénze, talán egy albérlet, vagy szülők, mondjuk 1 év együtt élés, megfelelő jövedelem azért nem árt ha az anyuci gyesre megy, hogy legyen annyi pénz , hogy ne keljen nélkülözni és mindent meg tudjanak adni a kicsinek.
Szóval jó esetben is attól, hogy megismerkedtek kell 3 év a gyerekig.
Kivétel persze akik bumm legyen gyerekünk 1 hónap után, aztán lesz ami lesz...szóval k**úrvanagyot kockáztat....
Nem hiszem el, hogy nem találsz értelmes, igényes, normális férfit. Csak a baráti körömben van 3 ilyen, akik egyedül vannak.
Szerintem valami tudat alatti hibás belső minta miatt nem jó a fókuszod, hogy csak problémás férfiakat látsz mindenhol.
Pszichológiai, önismereti témájú előadásokra nem jársz? Koncertekre, kiállításokra vagy akármilyen rendezvényre? Ott tobzódni szoktak az értelmesebb férfiak is. Vagy pl. tánc szakkör, vakamilyen kreatív hobbi klub, sport egyesület? Ne már, hogy nincs semni hobbid, ahol eljárhatnál emberek közé. Egyik legjobb ilyen a teljesítménytúrázás.
Ismerd meg a Békatutaj Egyesületet, minden évben többször is szerveznek külföldre párkereső túrát. Nagyon jók, képzett túravezetőkkel lehet utazni. Egyik híres párkereső túrájuk Zakopane. Nézz utána!
"Igenis a netes ismerkedést ajánlom. Legyél benne aktív, ne csak a jelentkezőket várd. Akkor talán több esélyed lesz."
Ami randikat netről összehoztam, azokra úgy mentem el, hogy úgy éreztem, hogy ha a való életben találkozom velük először, nem biztos, hogy lett volna belőle randi, de azért izgultam, reménykedtem, hátha mégis legalább normálisan beszélgetni tudunk vagy valami. Mindig csalódtam, nem pozitívan. Az utóbbi kettőre már úgy mentem el, hogy tudtam, hogy semmi jóra nem szabad számítanom, de a negatív várakozást is alulmúlták. Nem hiszem, hogy azok után, hogy az egyik berúg a randin, a másik kéretlenül simogat, a harmadik meg miután alig mer odajönni majd beszélgetni, utólag ír, hogy unalmas vagyok, de azért át mehetnék hozzá szexelni, szóval ezek után még lelkesnek meg kezdeményezőnek kéne lennem interneten. Maximum azt érném el vele, hogy az egész férfi nemtől elmenne a kedvem.
"Elvárások vannak de cserébe mit tudsz adni?"
Összesen egy elvárást írtam, hogy vegye ki a részét a családi élet kevésbé kellemes részeiből is, értelemszerűen nagyjából egyenlő arányban. Tehát ugyanezt velem szemben is elvárhatják.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!