Miért ilyenek a szüleim? Már arról is lemondok hogy barátnőm legyen!?

Most alakul egy lánnyal egy kapcsolatom. Még nem volt barátnőm, szűz vagyok.

Ott kezdődik az egész, hogy középiskolában is csak cukkoltak, megszégyenítettek a többiek lépten, nyomon, de nem feltétlen emiatt! Egyszerűen olyannak neveltek a szüleim, ami borzasztó. Egy csepp önállóságot, tudatosságot, viselkedést, nem neveltek belém, még annyit sem, hogy meg tudjam védeni magam, vagy valami, vagy egy csepp vagányságot, vagy valamit... Ebből adódóan inkább úgy voltam vele, hogy ne is találkozzak emberekkel, mert csak hiú ábrándokat keltek magamban... Ennek következményeképpen az önbizalmam nullára csökkent. Elkezdtem edzeni, sportolni, ami sokat javított rajtam. Telt múlt az idő. Ez nem változott semmit, a többiek észrevették, hogy milyen vagyok, mondanom sem kell, hogy rám szálltak. Egyszerűen már eljutottam az ember gyűlöletig. A barátaim sem védtek meg sose, ők beadták a derekukat inkább a többi szemét gyereknek. Valahogy csak azt súlykolták belém, hogy tanuljak, de semmi mást. Azt hogy hatékony legyek, meg motivált, meg hogy az optimális megoldást keressek mindenre, azt már nem. Mióta egyetemre járok 3 éve, teljesen megváltozott a világszemléletem. Ez borzalom volt, amik eddig történtek velem. Más, ha mazohista nem csinálta volna ezt meg. Rájöttem, hogy magunk miatt kell tanulni, és a saját elvárásainknak megpróbálni eleget tenni, nem másnak. A hideg kiráz ettől, hogy jaj, azért csinálom mert anyukám azt mondta... :@ Meg kérdeznek tőlem valamit, hogy például nem iszok-e energia italt? Aztán nagyanyám válaszol, hogy neem! én nem szoktam semmit se inni! De honnan tudhatná, ha igaz is lenne? Olyan najívak, annyira túlnőttem már rajtuk. De mióta kezdek kitörni ebből a hülyeségből, és látni, hogy mindent lehet jól csinálni, csak foglalkozni kell vele, és nem feltétlen az izzadság, meg a kínlódás mennyisége hozza meg az eredményt, most már kezdek megváltozni. Kezdek jobban ismerkedni, az önbizalmam növekedett valamelyest. Az hosszú évek edzése is meghozza lassan a hatását. Már előtérbe került egy lány, akivel alakulna kapcsolat. Valahogy annyi bőr nincsen a képemen, hogy elhoznám, és bemutatnám. Megváltozna a szüleim véleménye rólam, és nem biztos, hogy jó irányba. Majd azzal cukkolnának, meg beszélnék a hátam mögött, mintha valami rendellenesség zajlana... Meg anyámnak a mániája, hogy zavarba hozzon, meg megszégyenítsen, nem bírják elfogadni, hogy felnőttem. Hát én nem akarom ilyen hülye dolgok miatt kellemetlenül érezni magam, úgy hogy inkább lemondok a barátnőről, és csak titokban lesz barátnőm :D Én nem szeretném, hogy erről beszéljenek, meg mosolyogjanak, meg megszégyenítsenek, meg éreztessék velem minden pillanatban, hogy hé, nagyon felnőtt lettél! Nem tudom én mit nem csinálok meg, de barátnőm már van! Meg ilyenek. Szerintem még elkezdené magyarázni, hogy hogy ne csináljak gyereket, és nem érdekelné, végig mondaná... Én nem tudom, hogy ezt nevezik prűdségnek? amúgy a nővéremnek már volt barátja elég sok. Aztán hangosan megtárgyalták, hogy te csak a lépcsőn aludhatsz! Nem a barátoddal, mert gyerek lesz! Meg mikor egy hétig oda voltak kirándulni, mondta neki anyu utána, hogy kislányom, nem csak a szexből áll az élet! Akkor volt még egy másik barátja is, arra meg azt mondta, hogy azt mondtátok, hogy nem szexeltek! Én pedig látom rajtatok, hogy szexeltek!

Na én ilyet nem akarok átélni egy másod percig sem. Szerintetek?