Nagy hibát követek el ha a ferjem miatt lemondok az anyasagrol?

Ebben ugye az a kiszúrás,hogy ha a férjed meggondolja magát 15 év múlva és elhagy egy 25 évesért, neki még minden probléma nélkül lehet később is gyereke. 60 évesen is, 70 is.

De ha Te kicsúszol az időből, akkor neked az kitart egész életedre. És nagyon bánnád mind a hátralévő kb 40 évedben.

Én elválnék, és keresnék más pasit, aki akar gyereket. Most még van időd, de egy új kapcsolathoz is évek kellenek, a ez a döntése végleges, minél előbb lépnék.

Az anyává válás vágya bennem olyan erős volt, hogy senkiért és semmiért nem mondtam volna le róla.

Nem tudtam volna igazán boldog lenni gyerek nélkül.

Hogy benned mennyire erős ez a vágy, csak te tudhatod.

Jaj de bírom ezeket a sztereotípiákat, hogy a gyerekvállalás idegbaj, csóró leszel, csúnya a tested stb. Több pénzünk van jóval, mint az első gyerek előtt, őszintén mondhatom, hogy nem vagyok idegbeteg, sőt, soha nem gondoltam volna, hogy ilyen rohadt türelmes tudok lenni. Illetve sok gyeretelen szeretne szerintem olyan "csúnya" testet, mint amilyen az enyém így 2 gyerek után. Igen, tudom, rohadt nagyképűen hangzik, de ez az igazság. Szóval hagyjuk már ezeket.

Kérdező, én nem maradnék vele. Nem ez volt a közös terv, nem erre mondtál igent. Ha benned ott a vágy, nem fogod tudni örökre elfojtani, és ha kifutsz miatta az időből, és késő lesz, egy életre meg fogod utálni, amiért szándékosan elvette tőled az anyaság örömét. Tartalmas életem volt a gyerekeim előtt is, nagyon szeretem a férjemet, de hogy őszinte legyek, semmi nem tud akkora örömet adni, mint a gyerekeim. Sose adnám ezt senki kedvéért sem.

Eben nincs kompromisszum. Ha ő nem akar gyereket, nem szabad rákényszeríteni az apaságot. Neki meg nincs joga ragaszkodni hozzád és elvárni, hogy lemondj az anyaságról, ha az neked fontos. Patthelyzet. 30 évesen még épp időben vagy, hogy megtaláld azt a férfit, akivel boldog lehetsz és akivel mindketten szeretnétek gyereket.

Ha a férjed kedvéért lemondasz egy ennyire fontos dologról, akkor később haragudni fogsz rá. És magadra is. Ülj le vele őszintén beszélni és ne győzködjétek egymást.

Nem azért, de ahogy leírtad, szerintem simán átb aszott a férjed. Mondogatta egy ideig, hitegetett, hogy persze, majd lesz gyerek, stb, aztán, amikor már kb. az utolsó pillanathoz közeledsz, akkor kitalálja, hogy csak viccelt.

24 éves korod óta ezzel hiteget ezek szerint, te meg abban a hitben mentél hozzá, hogy ő támogatni fog abban, hogy te anya legyél, és utána meg az arcodba köp, hogy hát mégsem?

Ez iszonyatosan unfair. Én csak saját nevemben tudok nyilatkozni, de én a korábbi vőlegényemet egy 4 éves kapcsolatban emiatt hagytam ott. Mondjuk ott annyiban fair volt a dolog, hogy ő legalább soha nem hitegetett, kereken megmondta, hogy ő soha nem akar gyereket. Én újra meg újra felhoztam atémát, de mivel 4 év alatt nem mozdult egy tapodtat sem, és én, akárhányszor elgondolkodtam aon, hogy van-e értelme az életemnek gyerekek nélkül, mindig arra jutottam, hogy ezt nem akarom. 28 éves koromban, a tervezett esküvő előtt 3 hónappal hagytam ott, már ki voltak küldve a meghívók, szóval kisebbfajta családi botrány lett belőle, de egy percig nem bántam meg, pedig nagyon szerettem őt, máig, ha összefutunk, elbeszélgetünk néha.

Most vagyok 33, és a férjemmel, aki már a kapcsolatunk elején mondta, hogy ő jó sok gyereket akar majd :) most várjuk a második babát, az első most másfél, de bele kell húzni, mert sajnos nincsen sok időm már, amíg biztonságos babát vállalni.