Hogy érjem el, hogy ő is akarjon gyereket?

Huszonéves vagyok, már most is fontos tényező számomra párkeresésnél, hogy egyezzen a jövőképünk. 37 évesen sajnos lehetett volna több eszed és vàlaszthattàl volna olyan párt, aki szeretne gyereket.

Magaddal toltál ki. Most vagy elvàlsz és keresel új párt, vagy maradsz a ferjeddel és beletörődsz, hogy sosem fogja neked azt mondani valaki, hogy anya.

Sajnos az utóbbi esetben valószínű válás lesz a vége, mert megkeseredsz és megutàlod a férjed, amiért megfosztott az anyaságtòl. Ha tényleg akarsz gyereket, akkor mindig benned lesz a tüske, hogy a párod nem akart.

Sokat foglalkozok genetikàval, ha szeretnél tényleg gyereket, akkor nem érdemes sokáig várni. Mire elvàlsz és új kapcsolatba fogsz, kiismered a másikat, addigra elég necces lesz már a dolog. Elvileg még egy jó 10 évig lehet gyereked, de gyakorlatilag nem biztos, hogy van még ennyi időd és egyre nő a genetikai rendellenességek valószínűsége. A down szindrómàra 35 éves kor felett hatvanyozottan nő az esély.

Szóval tényleg dönts minél hamarabb.

A párodat ne vàltoztasd meg, ha nem akar gyereket, akkor nem akar. Sajnos van ilyen, nem mindenki szeretne szülő lenni. Ő korrekt volt és közölte veled időben. Legyél te is korrekt és ne erőltesd.

A gyereknek sem jó, ha tudja, hogy az apja nem akarta. Megérzik sajnos. Mindenkivel kicseszel, ha "véletlenül" rosszul szeded a fogamzásgátlót vagy hasonló módon trükközöl.

Szóval válj el, vagy fogadd el, hogy nem leszel anya.

Szerintem az utóbbi opció sem olyan szörnyű, de ezt neked kell tudni.

Házasság előtt is megmondta, hogy nem akar gyereket. Te ezt tudtad, és úgy mentél hozzá. Most azon hisztizel, hogy nem akar gyereket.

Ha nem tudod elfogadni/neked fontosabb hogy gyereked legyen akkor hagyd el. A gyerekvállalás komoly dolog, nem lehet ráerőszakolni a másikra.

Van egy pár ismerősöm, akire ráerőltették a gyereket. Egyik se boldog. Van amelyik inkább kiment külföldre dolgozni, évente egyszer jön csak haza.

A legtöbben mondjuk együtt maradtak, a pénz miatt.

Én se akarok gyereket soha, megértem a párod.

A gyerek életre szóló, felelősségteljes döntés, amit nem lehet visszacsinálni, ha rájössz, hogy mégsem erre vágytál. Kőkemény lemondásokkal jár, a párkapcsolat talán legnagyobb próbája, kötöttség, áldozat, ésatöbbi ésatöbbi. Akkor sem rózsaszínű vattafelhő, ha a saját döntésedből vállalod. Ha pedig már eleve kiver a víz a gondolattól is, akkor gyakorlatilag BIZTOS, hogy rosszul sülne el a dolog.

És mi van, ha a gyerek esetleg nem lenne tökéletes? 37 évesen már jócskán benne van a kockázat a terhességben egy esetleg nem teljesen egészséges babára is. De ha nem is gondolunk nagy dologra: egy allergia, egy ételérzékenység, egy hiperaktivitás is mind olyan dolgok, amik bár nem tűnnek nagy dolognak, mégis meg tudják nehezíteni az életet. Persze, elfogadod, mert te akartad. Mert ettől még szereted, hiszen a tiéd. De amikor alapból csak beletörődtél, a másik kedvéért, akkor nem lesz energia, hogy végigcsináld.

A párod nem csapott be téged, kérdező. Nyílt lapokkal játszott, végig. Egy középkorú, felnőtt ember ilyen kérdésekben nem fog változni. Vagy elfogadod, vagy újratervezel.

Talán fordítsuk meg a kérdést:

Hogyan érd el azt, hogy TE NE AKARJ gyereket?