Lanyok nektek mennyire fontos, hogy a partneretek akarjon gyereket?

Nálam egyáltalán nem téma ez. Sőt, inkább zavarna, ha elvárná tőlem bárki is, hogy minél hamarabb vállaljak.

26L

"Különösebb problémám nincs a kölkökkel..."

Dehogy nincs. A "kölök" szó használata már erre utal. Ez egy gúnynév, jó, hogy nem pulyát írtál.

Ne akarjon gyereket, mivel én se akarok!

30/N

Abszolút szempont. Én szeretnék házasságot, gyereket záros határidőn belül, és ebből nem alkudok, mert egész életemben ott lenne a hiányérzet, ha nem lenne gyerekünk. Sok mindenben tudok kompromisszumot kötni, lemondok a kertről vagy a hupilila fürdőszobáról, a kockahasról, a nagy esküvőről szívesen, de a a hobbimról, munkámról (amit szeretek) vagy a gyerekeimről nem.

Természetesen nem az első vagy második randin hozakodok ezzel elő, de ha pár hónap után ilyenről nem esik szó, vagy teljesen elzárkózik ettől az illető, akkor sajnos nincs jövőnk.

Látom, te is a korrektség felé húzol, ne árulj zsákbamacskát, mondd meg, hogy ez van.

"alakulgat valami egy nalam par evvel idosebb csajjal aki biztosan akar gyereket par even belul" - Erről már beszéltetek, vagy csak te gondolod úgy (mint az idióta HR-esek állásinterjún), hogy majd biztos pár éven belül szülni akar?

Igaz, én már nem az a korosztály vagyok, amit megjelöltél, 32 múltam. Nemrég rám írt egy 23 éves srác facebookon, nyilván ismerkedési céllal. Én nem ismerkedek ennyivel fiatalabbal, bár szívesen beszélgetek bárkivel, de mondtam neki, hogy többet ne várjon. Belőle a visszautasítás hatására kibukott, hogy tévedek vele kapcsolatban, mert szeretne 1-2 éven belül megállapodni, gyereket is, meg stb. és úgy gondolja, hogy megfelelő partnerem lehetne. No, az én életem egy kicsit kevésbé egyenes, az ő korában én is hasonlókat tervezgettem, csak az élet keresztülhúzta a számításaimat, és a családalapításhoz szükséges stabilitás csak nem jött, a partnerem kiszolgáltatottja meg nem akarok lenni csak azért, mert a nőknek és a kisgyerekes anyáknak nehezebb dolga van a munkaerő-piacon. Szóval mondtam neki, hogy tévedésben van, mert amit én az elmúlt kb. 10 évben megéltem a munka frontján, nem biztos, hogy a gyerekvállaláshoz nekem az az 1-2 év biztos, hogy 1-2 év (húzták már ki alólam a munkát 4 év stabilnak hitt munkaviszony után is, csak mert átszervezték a céget, és az én munkakörömet megszüntették, én meg mehettem állást keresni), szóval a gyerekvállaláshoz én előbb azt akarom, hogy legalább munka frontján stabilnak tudjam a jövőmet, hogy szülés után legyen hova visszamenni, mert a gyereket nem csak megcsinálni kell, hanem eltartani is. Szóval aki megkeresett, kicsit mellélőtt a feltételezéseivel, amit amennyire röviden és egyértelműen le tudtam neki írni, miért nem olyan sürgős dolog nekem a gyerek, és lehet, hogy több lesz az az én esetemben, mint 1-2 év, szóval rám ne várjon, csak azért, mert tetszenek neki a fotóim. Amit már nem írtam meg neki, hogy nekem már gyerekkoromban megmondták - egy vizsgálatsorozat után -, hogy gondom lehet felnőttként a gyerekvállalással, de ezt itt nem akarom részletezni, hogy miért.

Szóval azért írtam le az én történetemet, hogy ha esetleg te is csak így belecsöppentél a feltételezésbe, mint az én ifjú próbálkozóm, akkor gyorsan felejtsd el, és inkább ülj le a te partnereddel ezt megbeszélni, hogy neki mik a tervei, hogyan látja a jövőjét ezen a téren, mik a szándékai, te hogy gondolkodsz erről, nehogy tévútra vezessen a feltételezés, csak mert idősebb nálad, mert lehet, hogy egyébként teljesen szinkronban vagytok, és fölöslegesen parázol emiatt.