Nem bírom már a férjem töketlenségét. Ti is elhagynátok?

Hagyd ott. Ha neked így nem jó keress mást. Mondjuk a villanyszámlát nem értem többször is jön figyelmeztetés , nálunk feleségem dolga (könyvelő úgyis) ha elfelejti elmondom neki hogy semmi baj drágám majd felveszünk egy csekkbefizeto szakipari mérnököt is, azt besertodik és majd odafigyel. Lehet ezt kezelni.

Én is néha nem csinálok meg valamit ha elfelejtem és érdektelen, este 10kor ramszol hogy 2 hónapja nem megy a vizlagyito és igaza van de 6 évig mesélte hogy nem ér semmit szerinte azt amikor szetment egy csatlakozó kikötöttem mert minek az ha 6 évig hallgattam hogy nincs értelme..... Eszembe se jut megcsinalni , akkor az volt a baj most meg ez.

:))

De mi nem válunk, jól kezelem

Nekem is volt olyan párom, aki csak élt, mint hal a szatyorban, gyakorlatilag mindent én intéztem. Ha elküldtem boltba, 3x felhívott pontosítani, annyira nem gondolkodott önállóan. Ő nem hazudott ugyan és egyébként egy kedves, vicces ember, de évek alatt sem jutottunk előre és elegem lett, hogy a közös jövőnkön csak én pörgök, ő meg sodródik az árral.

Közel 8 év együttlét után szakítottam. Hogy miért nem hamarabb? Egyetem legelején ismerkedtünk meg, az első években ezek nem éleződtek ki és próbáltam esélyt adni a változtatásra.

Néhány 0 százalékos válaszon egész jól szórakozok. XD Kérdező, te is tedd ezt, nem véletlenül vannak lepontozva. Én is csak azért leszek, mert fáj nekik az igazság. Alpári dögök ezek, undorító, amiket írnak.

Természetesen azt tedd, amit jónak látsz. Azok alapján, amiket leírtál, bármely más értelmes ember is ezt tenné.

25-ös válaszadó kommentje megzengetett bizonyos harangokat bennem. Nagyon hasonló kapcsolatban éltem. 11 év együtt, 5 év házasság. Anyuci pici fia volt. Apa soha egy másodpercet nem foglalkozott vele, anya meg eltutujgatta. A kapcsolatunkban végig én hordtam a nadrágot, mindent én intéztem, mindent én tartottam fejben. Eszméletlenül fárasztó és kiábrándító munka két ember helyett cselekedni és gondolkodni 0-24-ben.

És én is mentegettem az ex-férjem éveken át, hogy hát igen, határozatlan, lusta, tutyi-mutyi, de legalább nem iszik, nem nőzik, nem játékgépezik, nem kocsmázik, szorgosan dolgozik, jó ember és szeret engem.

Én mindig azért imádkoztam, hogy legyek annyira okos, hogy ne rúgjam ezt fel egy igazi férfi miatt - ha esetleg beszambázna az életembe egy olyan, aki prezentálja azokat a tulajdonságokat, amelyeket az exemből hiányoltam.

És a sors fintora, hogy sikerült is okosnak maradnom, és végül ő tört meg. 5 évig nem jött össze a gyerek, belerokkantunk mindketten, és akkor jött egy fiatal nőcske, a lusta nem-gondolom-át-minek-mi-lesz-a-következménye ex-férjem meg hagyta magát behálózni. Mikor kiderült, persze nem vállalta a felelősséget, hárított. De rájöttem, számon kértem. Lényeg, a lényeg: tavaly elváltunk.

És valószínűleg hosszú távon ez lesz jobb mindenkinek. Hiába értékeltem benne mindazt, amit, ez a sok negatív sz.r tuti kiütközött volna előbb-utóbb. Így is nagyon sokat nyeltem. Ha mondjuk összejött volna valahogy a gyerek és ott is rám szakadt volna minden (amiben biztos vagyok), akkor lehet még 5 év múlva váltunk volna.

Mi a tanulság? Nem elég a langyos vízben evickélni. Nekem legalábbis nem, és kérdezőnek sem. Van, aki elvan ebben. Egészségére. De aki nem, az dobbantson.

33/N

Kérdező! A történeted megihletett, kicsit a kapcsolatomra ismertem benne. Köszönöm, hogy kiírtad, komolyan, érdekesek voltak a példáid és a válaszokban is jókat olvastam.

Nálunk kicsit hasonló a helyzet, mondjuk az áramot nálunk is kikapcsolták, mert ő is elfelejtette befizetni a számlát többszöri értesítés után is. Ja, az értesítést nem látta, mert a postaládát is elfelejti nézni hónapokig (nekem nincs hozzá kulcsom, és abban a hitben voltam, hogy rendszeresen üríti).

Vannak dolgok a lakásban, amik régóta javításra szorulnak, de sz*rik megcsinálni vagy szerelőt hívni. Engem nem hagy, mert átvernek, meg majd ő intézi jövőhéten, mindezt egy éve már.

Mondjuk az összes nyaralásunkat elintézte, mindennek utánajárt, precízen, ezért hálás is vagyok.

De egyébként mindent elfelejt és számtalanszor hozott már kellemetlen helyzetbe. Legutóbb a szülei meghívtak minket ebédelni, el is mentünk, ott derült ki, hogy az anyjának szüli, az apjának névnapja volt azon a héten, de ő ezt is elfelejtette, ezért üres kézzel mentünk. Nekem égett az arcom, mondtam neki, hogy vegyen valamit és menjen át másnap megköszönteni őket, persze ezt is elfelejtette.

És még számtalan ilyen van, megyünk kirándulni, mindig otthon hagy valamit, ami valóban szükséges, ha dolgozni megy, itthon felejti a szemüvegét/pénztárcáját/nem zárja be az ajtót/feltekerve hagyja a fűtést.

Sokat veszekedtem már vele ezek miatt, de ő is, mint a te férjed, mindig hárít, hogy ő nem tehet róla, azt mondja, nem az ő hibája, hogy elfelejtette, mert nem direkt csinálta...

A kérdésed hatására elterveztem, beszélni fogok vele. Délután 1 óra van és még mindig alszik, ez is tipikus...

Meglátjuk, itt még lehet-e mit tenni, vagy úgy teszek, mint te, csak mi nem vagyunk szerencsére házasok.