Ti hogy indulatok el a babával? Te férjed is ezt csinálja?

Nekem ezt mindig olyan nehéz elhinni, mikor valaki azt mondja, hogy de hát az ő párja nem ilyen volt, nem tudta, hogy nem fog segíteni stb. Ne már... ezekről a dolgokról még gyerekvállalás előtt beszélgetni kell. Mi még mielőtt belevágtunk átbeszéltük, hogy ki milyen feladatot tud vállalni, hogyan is szeretnénk az egészet csinálni, egyáltalán hogyan áll hozzá ehhez az egészhez. Ne mondd már, hogy ha ezt így átbeszélitek akkor nem egyértelmű, hogy semmi affinitása nincs az apaságra.

De mindegy is igazából, már megvan a baj. Tulajdonképpen így is egyedül neveled a gyereket, tehát oly mindegy, hogy a párod veled van-e vagy nincs. Költözz haza, éljél nyugodtabban, neked is sokkal jobb lesz ha nem kell azon idegeskedni, hogy a párod semmit nem segít.

De egyébként néma gyereknek ugye az anyja se érti a szavát. Megkéred bármikor is, hogy segítsen vagy csak utólag hisztizel? Az én párom se mindig látja meg pontosan a munkát, sokszor csak annyit kérdez, hogy kell-e segítség. De én szépen konkrétan megkérem, hogy mondjuk öltöztesse már fel a kicsit addig, vagy játszon már vele amíg megcsinálom a hajam stb. Miért nem lehet kérni és megköszönni? Ha valaki nem kér segítséget én is úgy vagyok vele, hogy biztos meg tudja csinálni akkor egyedül. Hiszti helyett inkább kommunikáld felé konkrétan, hogy mit csináljon.

Szülés előtt mi is sokat beszélgettünk, aztán jött a po.fára esés, mert a fele se úgy van, ahogy megbeszéltük.

Azt mondjuk ő se tudhatta magáról, hogy pont ő, aki hidegvérrel segít súlyos sérültnek egy balesetnél, és a tesco közepén elkezd újjáéleszteni egy idegent, majd ő fog pánikolni, ha a saját gyereke beteg és köhög. Vagy ha elesik. Kiakaszt teljesen.

Azt meg hiába beszéltük meg, hogy mindenben támogat, ez addig tart, amíg a kis királyfi kinyitja a száját, és minden szigor elszáll. Ennyit a kemény edzőről, aki előtt a két méteres kamaszok vigyázban állnak.

Nekem is voltak elképzeléseim a gyereknevelésről, amiből élesben nem lett semmi. Egyszerűen azért, mert a gyerekkel is egyeztetni kellett volna.

Az a baj, hogy a kérdező párjával ezeket meg se lehet beszélni, és nem veszi őt komolyan. Nem becsüli azt a komoly munkát, amit egy anya 0-24, heti 7 napban végez.

24. vagyok

Nálunk az segített, hogy időnként otthagytam a kicsivel. Nem sokat, 20-30 percet, amíg kiszellőztettem a fejem. A kezébe adtam, aztán kimentem az ajtón, és nem érdekelt, hogy kiabál utánam.

Mikor visszaértem, akkor leráztam, hogy mit van kiborulva. Én szünet nélkül ellátom, plusz a háztartást is. Nehogy ennyire be legyen tojva, hogy 20 percig fogta a popóját. A sírástól semmi baja nem lett. De legalább apu kipróbálta, hogy milyen egy síró gyerekkel otthon semmit se csinálni.

Jézus, még sírsz is miatta??? Dobd ki!

Tudod mit mondanak: Happy wife happy life.