Házasságban élek, de beleszerettem valakibe, aki szintén házas. Hogy lépjek túl, dolgoztam fel?

Kérdező, hiába támadod az utolsót nagyon sok mindenben igaza van.

Mindenki elhiszi, hogy szenvedsz Te is ettől a helyzettől. Viszont egy házasságban nem csak Te vagy, ott a férjed is.

Akármit mondasz önző módon csak magadat nézed. Hogy neked milyen rossz, de Te milyen hűséges vagy mégis, hogy becsülöd a férjed stb.

De továbbra is azt gondolom, hogy itt az igazi áldozat a férjed. Az Ő szemébe hazudsz minden áldott nap bele. Te arra a döntésre jutottál, hogy nem lépsz ki a házasságodból hiába szeretsz mást. Hogy ez tényleg a családról szól, vagy félsz a magánytól, a környezeted reakciójától, hogy hogy állsz meg egyedülállóként azt csak Te tudod. A férjednek viszont nem adod meg a lehetőséget, hogy eldöntse szeretne e egy érzelmek nélküli kapcsolatban élni.

Kívánom neked, hogy "térj észhez" :)

Egy fellángolásért nem szabad eldobni mindent, viszont ha az érzelmek elmúltak hazugságra se kell építeni.

Ha nem zárod le a múltat esélytelen tovább lépni.

Mindenkinek egy élete van, azt kell boldogan élnie.

Bár én csak több éves kapcsolatban vagyok gyerek nélkül még, de én a párom haverjánál érzek ilyesmit, amit nehezen tudtam kezelni. Persze senki nem tudja rajtam kívül ezt ( ő sem!), másfél éve próbálom eltemetni, kerülöm, azt hiszem itt nincs miről beszélni..

Mostanra már inkább csak egy kis stressz maradt még meg bennem, ha találkozunk, de jobb, ha mielőbb kimászol ebből, mert lelkileg a padlón vagyok emiatt és a bűntudat miatt én is egy ideje.

Ja és - nyilván- kerüld a vele való kettesben való időtöltést, különösen ittasan. Amikor ittunk, eléggé előtérbe került a vonzalom, amit akkor az ő részéről is érezni véltem. Nem történt semmi olyan, de ott akkor úgy éreztem, hogy ezeknek határt kell szabni, mert baj lesz és egyszer egyikünk elveszítheti a fejét.

És ezt úgy mondom, hogy ő sem próbálkozott nálam be soha, és én sem próbálkoztam be nála.

Én azt az elvet mondom esetedben, amit a 3-as is írt.

Egyébként szerintem minden hosszú kapcsolatban élő tudja, hogy időnként felbukkanhta vonzalom vagy fellángolás más iránt. De erről szól a házasság, hogy mindig döntesz és mérlegelsz, akarod-e még azt a kapcsolatot vagy nem. Erről valójában nem egyszer döntünk, hanem minden nap.

U.I

Én inkább azon csodálkoznék, ha valakinek 15-20 év alatt sosem lett volna olyan, hogy megtetszik más, netán fellángol, vagy vonzódik hirtelen valakihez egy ideig. Ez sajnos emberi dolog, bár a mesékben nem mondták, tudom... A párterapeutáknál meg általános kapcsolati téma, csak mondom.