Három éves házasság után ilyet mond?

Szia,

Első pár kommentet olvastam csak végig, de mind azt mondják. Te szerelemből mentél hozzá, és még most is szereted őt és a kisfiad is. Ő most az élted értelme (és lesz is!). Ezt mind értjük. Azt is értjük, hogy szerelemben és kényelemben telt a párod elmúlt 5 éve. Persze, azt nem tudhatjuk, hogy szerelemből vett el vagy csak továbbra is biztosítani akarta a kényelmét. (Van is erről egy vicc: miért fehér a menyasszonyi ruha? Mert mindenháztartási eszköz színe fehér.) Nem arról van szó, hogy híztál terhesség alatt vagy hogy nem kívánna. Már elege van abból, állandóan veszekszel vele olyan dolgokért(,ami egyszinten jogos, mert kettőtök gyereke és ha szeret nem tudja azt elnézni, hogy megszakadsz /főleg ha már dolgozni is visszamész/, másrészt ha esdig is ilyen volt akkor ne csodálkozz. Nagyapám mondta mindig is,hogy "amilyet szakítasz olyat szagolsz") Ahogy fent is írtam, a gyerek az első! Gondold át, hogy a gyereknek megéri-e az, hogy azt lássa, hogy a szülei marakodnak és hogy az anyja állandó túlterheltsége miatt csak azt érezze,hogy ő csak egy púp, nem kívánt gyerek és az apja nem szeretése miatt nem tud kire felnézni. Milyen gyerek/felnőtt lesz belőle? Senkiben se fog bízni, minden szarban nyakig benne lesz vagy lelki problémái lesznek. (Tapasztalat)

Visszatérve rád. Ő már keresi az "új asszonyt", aki nem rinyál neki. Leülnék vele és komolyan elbeszélgetnék. Ha meg ilyeneket dumál, hogy nem piszkálna meg, ne riadj meg! Mondd neki, majd ha te szülnél gyereket te sem igy neznel ki. Meg a masik hogy nem vagy kover!

Egy ilyen kirohanas utan elzavarnam... Hadd gondolkozzon. Ha nem jon vissza legalabb tudod h mi van.! Ne te rahd magad. Neki is uj helyzet, ne add fel! Nem veletlen vagytok mar ebbyi ideje egyutt!

Ez az ember nem szeret Titeket. Aki ilyet képes hozzávágni a másikhoz, abban már nincsenek érzelmek. Én jelenleg itthon vagyok veszélyeztetett terhesként. Feküdnöm kell a nap nagy részében. Elmondom, hogy mit csinál egy nap a Férjem. Reggel felkel, elmosogat. Előkészíti a hozzávalókat, hogy nekem már csak fel kelljen tenni a kaját. Elindul munkába, közben intézi az új lakásunkkal kapcsolatos dolgokat+ orvos, posta, stb. Dolgozik. Meló után bevásárol, hazajön és vacsorázunk, kitereget, majd átmegy az új lakásba és fest, glettel, laminált padlóz, stb. Így megy ez hetek óta, látom rajta, hogy nagyon fáradt, de soha egy rossz szót sem kaptam tőle, mindig kérdezi, hogy mit tehetne még, h én tényleg sokat tudjak feküdni. Akármilyen fáradt minden este simogatja a hasam és beszél a babához. Sokat sírok, hogy nem tudok neki segíteni. De Ő tudomásul veszi, hogy ez egy ilyen időszak, csinálja a dolgát és nem rinyál. Tudom, hogy rá mindig számíthatok, ilyen egy FÉRJ. Az én Férjem sem volt mindig ilyen, de az elején tisztáztam, hogy nem cselédnek jövök. Nem fogom az egészet egyedül vinni a hátamon. Érdekes módom képes volt megtanulni mindent, bármit rá lehet bízni, ha valamiben nem biztos, akkor kérdez. ( Új ruhadarab esetén mivel, hogyan moshatja.)

Nem tudom miért hitted, hogy a gyerek után megváltozik, addig is magasan tett az egészre, ha több lett a feladat, akkor most miért gondoltad, hogy segíteni fog?