A férfiakban megérik egyáltalán az, hogy gyermeket szeretnének, vagy mindig a nő erőszakolja rájuk?

Nem jó megfogalmazás ez, hogy "megérik". El kéne már fogadni, hogy egyesek akarnak gyereket, mások meg nem. Nem arról van szó, hogy ez és ez a természetes, és a másik a deviáns, aki szegény nem jutott el a természetes állapotig. :)

Van. Amikor a nő erőszakolja, az akkor van, amikor még nincs ott az ideje.

Hogy a kérdésre is válaszoljak, én több olyan esetet ismerek, ahol inkább ráerőszakolásról, kizsarolásról van szó. Persze ezt kívülről nem mindig lehet eldönteni.

Nálunk a párom sokkal jobb vágyik rá, mint én, nő létemre. Igaz ő 35 éves, viszont már huszonévesen apuka akart lenni, de nem volt a megfelelő nő mellette.

Nem akarok, de a párom nagyon... azt hittem mindenki oda meg vissza lesz a boldogságtól, hogy én nem akarok, de tévedtem. :D

Igen, nekem a férjem mondogatta, hogy lehetne már (30 éves volt, én 28).

Szerintem nem mindig a nő erőszakolja rá a férfira. Nálunk pl. én vagyok a nő és nem biztos, hogy annyira szeretnék gyereket, a párom jobban vágyik rá.

Másfél évvel idősebb vagyok a férjemnél, tizenéves korától tudta, hogy szeretne majd családot, gyerekeket. Ő 20 éves volt, én 21, mikor összejöttünk. Valahogy 2,5 éve voltunk együtt, mikor egyszer azt hittük, hogy terhes vagyok. Nem voltam, de ennek kapcsán beszélgettünk, mondtam, hogy részemről már lehetnék. Ő mondta, hogy neki még korai. Oké, akkor várok. 1-1,5 évvel később ő mondta egyszercsak, hogy akkor szerinte jöhet a baba. Ő 24 volt, én 25, egy hónappal előtte volt az esküvőnk. Végül 27 voltam, ő majdnem 26, mikor megszületett a lányunk, mert volt sajnos vetélés, meg miegymás... de nem ez a lényeg, hanem hogy egy percig nem erőszakoskodtam, megvártam, míg szól, hogy benne van a dologban. Most a második készül, itt is az volt, hogy én jeleztem, hogy készen állok, ő mondta, hogy ő rohadtul nem, egy porcikája se akar most még egyet (ez fél-1 éve volt kb). Mondtam, hogy rendben, ha ez változik, szóljon, fiatalok vagyunk, ráérünk akár évekig is. Most szólt 2 hónapja, hogy hát lassan érik már benne a gondolat, esetleg tavasszal elkezdhetnénk próbálkozni. Ezt se erőltettem egy percig sem, sőt, mondtam, hogy ha sosem akar többet, akkor sincs semmi, boldog vagyok egyel is.

Persze. Én már letettem róla, nem érdekelt, aztán ő hozta fel, mert megérett rá. Nem kis idő volt, mire újra elkezdett érdekelni a dolog.