Amennyiben a nők építenének nagyobb karriert, és ők hoznának lényegesen több pénzt haza a családba, akkor is tiltakoznának a házassági szerződés ellen?

Nekem nőként eszem ágában sincs a szerződés, pedig fél év múlva végzek a sulival, és sokkal többet fogok keresni a páromnál.

A házasság számomra a kapcsolatnak az a fázisa, ahol már nincs enyém-tiéd. Aki erre vágyik, az maradjon meg a pasim-csajom kapcsolatoknál, nincs abban semmi ciki (sőt, engem sokan kiröhögnek, amiért házasodni akarok)

A házassági szerződések nagy része amúgy is értelmetlen, ilyen "van már egy házam, ha elveszem a csajom akkor ne kaparinthassa meg" kaliberű marhaság, vagy hogy az örökséget ne vihesse el a másik..... ez szánalmas.

Az egyetlen eset, amikor azt mondom, hogy értelmes választás a szerződés, az az, ha van a két embernek külön-külön gyereke, akkor egyszerűsíthet a dolgokon mindkét fél számára, ha le vannak papírozva a pénzügyek. Ilyen esetben belemennék, más esetben inkább keresnék olyat, akivel összeillik az értékrendem, és ugyanazt gondoljuk a házasságról (plusz nem hátrány, ha tudja egyáltalán, hogy mivel jár a házasság, nem talál ki baromságokat - ez kevés embernek sikerül)

#43

Nézd, én értem az álláspontodat. Viszont nekem nem olyan fontos a pénz - szeretem, hogy meg tudok élni belőle, nem az utcán alszok, van villany, van mit ennem, de igazából ennyi. Ha elbukok x összeget, de továbbra se kell éheznem, akkor annyira nem hat meg tulajdonképpen.

Azt meg nem érezném igazságosnak, hogy kipenderítsem a (volt) páromat a KÖZÖS otthonunkból amiért mindketten megdolgoztunk, és kiszúrjam a szemét valami nevetséges összeggel, csak mert történetesen én olyan szakmát választottam, ami épp jobban fizet - egyébként simán lehet, hogy x év múlva lerokkanok, a párom meg kap egy zsíros állást.

Az anyagi helyzet nagyon változékony, könnyen koppanhat végül az, akinek eleinte nagyobb volt a szája, igazából nem látom sok értelmét, hogy kapálózzak csak azért, mert perpill én többet kapok.

Másrészt meg nem jönnék össze már alapból olyannal, akivel ég és föld a vagyoni helyzetünk, tényleg extrém különbségek vannak - ez senki javára nem jó szerintem. Mindig próbáltam olyan partnert keresni, aki nagyságrendileg(!!) hasonló anyagi helyzetű, mint én, és ami még fontosabb: hasonlóan gondolkozik a pénzről. Kis különbség miatt meg nem akarnék huzavonát.

Én abszolút támogatom, ha valakik "csak" élettársi kapcsolatban vannak. Megboldogult nagymamám is élete végéig így élt, nem lett tőle kevesebb, soha nem volt ebből gondja, boldog volt az élettársával.

Ha viszont valaki már házasodni akar, akkor szvsz csinálja "rendesen", annak minden vonzatával. Semmi értelme egyrészt jogi szempontból (megkötünk egy szerződést, de egyből írjuk hozzá a kiskapukat, hogy a végén oda jussunk, mintha nem is lenne szerződés), másrészt érzelmi szempontból (csináljunk egy szertartást aminek keretei közt örök hűséget fogadunk egymásnak, és egymás legközelebbi hozzátartozóivá válunk, de már most inkább mégis határoljuk el magunkat egymástól), ez szerintem csak a házasság paródiája.

Nem való mindenkinek, ennyi. Ma már bőven nem kötelező a házasságkötés, ezért nem is értem, hogy aki úgy érzi, hogy számára elengedhetetlen a vagyonjogi szerződés, az minek házasodik? Ha azt nem írja alá, akkor kb ugyanott van egy élettársi kapcsolattal. Bulizni, ünnepelni, nemhivatalos szertartást tartani úgy is lehet, miért nem elég az, ha valaki fél a vagyonközösségtől?

Na igen, ezt már többen is leírtuk feljebb, de hiába magyaráz az ember századszorra is...

Az a gond, hogy olyan emberek érzik magukénak a házasság intézményét, akiknek nem való. Én sem véleményezek a kajakozásról, mert nem áll hozzám közel, nem érdekel, halvány fingom nincs róla, miből áll.

Attól még, hogy törvény szerint minden ép eszű felnőtt embernek joga házasodni, manapság nem sok emberhez illik. Hogy ezt ők nem ismerik fel, az nem a házasság intézményének hibája...

Ahogy érzékelem itt kevesen voltak részesei egy válásnak vagy láttak, ezért eléggé másképp látják a dolgokat és naívan :D

Nekem szüleim váltak, ráment mind a két családnak egy csomó pénze a kifizetgetések miatt meg jó pár év a bíróságra és brutál nehéz volt az újrakezdés.

Én össze nem költöznék úgy senkivel, kötnék házasságot, hogy nem csinálunk szerződést, ez nem bizalmatlanság, hanem egy biztosíték arra az esetre ha hosszú évek után valami történne esetleg, mind a két fél védve van.

Amiket itt leírtatok az a tündérmesékben van vagy még túl fiatalok vagytok. Nekem az ismerősi körömben is van rá bőven példa, hogy ment tönkre házasság sok év után és a vagyonon nem tudnak megegyezni...