Amennyiben a nők építenének nagyobb karriert, és ők hoznának lényegesen több pénzt haza a családba, akkor is tiltakoznának a házassági szerződés ellen?

Mi ez az "amennyiben"? Sok eswtben igy van. Nezz mar korul, tele az orszag xarul kereso, semmi karriert elero pasikkal.

Nem unkjatok meg a napi x ilyen kerdest?

Rettento szanalmas.

Nálunk én keresek többet, és tiltakoznék a szerződés ellen.

N

Nekem is Édesanyám keresett jobban egész életében, vállalkozása volt, ami mindig jól ment. Apu alkalmazottként kevesebbet keresett, de ettől még jól elvoltak - és vannak - már idősek, sose kellett volna szerződés egyiknek se.

Kérdező, kifogtál egy pénzéhes fiatalabb libát és ezért agyalsz ezeken?

A házasság előtti vagyon, illetve az öröklött vagyon nem közös, csak a házasság alatt szerzett vagyon, és ez így fair. Hogy miért? Mert a nő marad otthon gyesen, aztán meg táppénzen a gyerekkel stb.

Akinek ez nem felel meg, az ne házasodjon, legyenek élettársi kapcsolatban és azt papírozzák le.

Nekem van lakásom, jól fizető állásom és mégis tiltakoznék egy házassági szerződés ellen. Ha papírozni akar, akkor élettársi kapcsolat és kész. A házasságban vállalt közösség nem ilyen, ha erre nem képes, ne vegyen feleségül. Talán rá kéne ébredni végre, mekkora felelősség a házasság és ez valóban az utódnemzésre irányul, két ember közössége ahol az egyik arányában többet beáldoz a gyerekért. (és ez többnyire a nő)

Ha olyan pasim lett volna aki házassági szerződést akar, aláírtam volna, de természetesen az után, hogy elvittem egy ügyvédhez, aki azt mondja, hogy rendben van.

Soha nem gondoltam másképp, tehát nem háborognék ezen, ahogy sok nő teszi például. Amúgy meg, akinek nem tetszik a dolog, az nem ok nélkül van úgy.:)

A házasság előtti vagyon különvagyon mindenképp, azt törvényes úton nem lehet elvenni senkitől. A többiről meg úgy gondolom, részemről LEHET közös, ha a másik fél is így akarja, mivel egy pár vagyunk közös élettel, nem lakótársak, se haverok, hogy különcködjünk, és filléreskedjünk egymással. Pasifüggő, ki hogyan vélekedik a témáról.

Ha házasság alatt én keresnék többet, az sem érdekelne, ugyanúgy megosztanám vele, ahogy a férjem velem. Nem hagynám, hogy pl hó végén a forintokat számolja, ne vegyen meg magának valamit azért, mert elfogyott a pénze, míg nekem mondjuk van. Jelenleg tőle pl vonnak egy tartozást, és ez még pár hónapig így lesz, és nem keveset vonnak. Nekünk legalábbis 40 ezer ft mínusz sokat számít. Teljesen egyértelmű, hogy megosztom vele azt amit én keresek, hogy ne legyen gond. Annyi az egész, hogy egy ideig kevesebbet teszünk félre. Mi amúgy is közös kasszán vagyunk, szóval ez nem kérdés.

Nálunk nincs szerződés, én kérdeztem, hogy szeretne-e a házasság alatt szerzett vagyonra, de nem akart, és ő keres többet. Mindig is azt gondolta, hogy nem, mert elég jól megismert mielőtt ősszeházasodtunk, és tudja, hogy ha esetleg szétválnánk, akkor sem fogok olyasmit követelni, ami nem illet meg. Ha nem ezt gondolná, nem vett volna el. Nálam ugyanez a helyzet pasi esetére. Akiben nem bízom meg, ahhoz nem megyek hozzá. Ennyire egyszerű.

Én vagyok a nő, kábé kétszer annyit keresek, mint a párom. Így sem tetszik a házassági szerződés. Vannak esetek, amikor nem rossz*, de a hétköznapi ember átlagát tekintve csak a bizalmatlanságról szól, jajj biztos csak a pénzemre hajtasz, majd hárpia/pöch leszel, és én erre jó előre felkészülök. Sosem kérnék ilyet a páromtól.

*Bizonyos kivételes esetekben van értelme, pl. ha a pár egyik tagja családi vállalkozásban, cégben dolgozik. Ott nyilván védeni "kell" a cég vagyonát. Hasonlóan kérdőjeles jogi-vagyoni dolgokban problémázás nélkül írnám alá, sőt, előrelátás.

Viszont a házassági szerződés akkor jó, ha mindkét fél érdekét szolgálja. Ha a leendő férjem ilyet akarna - akármilyen okból -, nyilván nem ezen múlna a házasság sorsa. Viszont akkor elvárnám, hogy ne csak az legyen lefektetve előre, hogy mihez nincs jogom, hanem az is, hogy mihez van. Kölcsönösen, mindkét félnek. Ez így korrekt.