Miért van az, hogy a legtöbb nő szinte alig várja, hogy legalább kötőjelesen fölvegye "ura" nevét, de a férfiak aoha nem veszik föl kötőjelesen sem a párjukét?

Nekem volt egy tanárom anno a suliban (válóperes ügyvédként dolgozik). Ő volt nagyon durván kiakadva azon, hogy már lehetséges felvenni a férfinak is felvenni a felesége nevét. Szinte már kiabált, hogy ez szerinte mennyire férfiatlan, meg papucs dolog, és hogy ennyi erővel egy pasi levághatná a farkát is. Ő mondta így.

Nekem édes mindegy, hogy más pasik felveszik-e, nem gondolok róluk semmi rosszat, az ő dolguk. De én személy szerint nem szerettem volna, ha a férjem felveszi a nevemet.

Nekem ez a névváltoztatási forma nem tetszik, hogy ő vegye fel. Ha ő ragaszkodott volna hozzá, akkor nyilván nem "tiltom meg" neki, de neki eszébe sem jutott, nem tartja természetesnek. Számára is szokatlannak hangzott, mikor az én nevem miatt szóba került a dolog. Én felvettem az övét kötőjelesen, ezt már azóta tudtam, hogy meg akarom tenni, amióta megkért. Ha pedig lenne gyerekünk, ő is csak a férjem vezetéknevét kapná.

Szerintem egyszerűen nem megszokott ez a dolog még, és furcsa a férfiaknak. Én pl szó szerint senkit nem ismerek, aki felvette volna a felesége nevét.

Úgy tűnik elírtam

jav.

"Ő volt nagyon durván kiakadva azon, hogy már lehetséges felvenni a férfiaknak is, a feleségük nevét."