Miért van az, hogy a legtöbb nő szinte alig várja, hogy legalább kötőjelesen fölvegye "ura" nevét, de a férfiak aoha nem veszik föl kötőjelesen sem a párjukét?

Csak itt egy dolog a probléma:

Az összetartozást tárgyiasítod egy névvel, mármint egy

névfelvétellel. Ez hiba.

Erre szoktam mondani, hogy akit szeretek, azt mindig

szeretem, nem fogom megvárni a karácsonyt, hogy meg-

lepjem egy ajándékkal. És nem csak "valentin napon"

fogok kedveskedni, hanem az év minden napján, egyéb-

ként is, utóbbi egy amerikai hülyeség.

Szóval hogy miért nem venném fel a barátnőm-feleségem

nevét?

Mert nekem van nevem. És döntési jogom. Ahogy neki is,

ha fel akarja venni, felveszi. Én köszönöm, kihagyom.

Nem attól fogunk összetartozni, mert a neve más. Az

max a társaságba mutat jól, hogy kevesebben/többen a-

karnak a neve alapján rámozdulni (igen, átok is lehet).

Ahogy mondják, ami összetartja a családot: a közös lakáshitel :)

Tök érdekes, hogy feminácizva van az EGYENLŐSÉG gondolata. Nem azt mondod, hogy ne legyen több -né, ezentúl Horváth Borbálafi és társai lesznek csak.

Én veled együtt nem értem, ha az összetartozás az indok tényleg. Csak akkor venném fel a férjem nevét, ha ő is felvenné az enyémet, vagy kitalálnánk egy új közöset.