Ez zsarolás (házasság)? Baj, hogy választás elé állítom?

De hol látsz itt kompromisszumot, kérdező?

Olyan nincs, hogy kicsit házas vagy, kicsit meg nem. Nálunk nincs próbaházasság, mint a 18. században.

Te házasságot akarsz, ő meg nem, ez egy baromi tiszta helyzet.

Nem őneki kell megadnia az esélyt, hogy te boldog lehess, ezt csak te adhatod meg magadnak. NEKED kell döntened, NEKED kell megtenned a megfelelő lépéseket.

El tudod fogadni, hogy soha nem mész férjhez esetleg? Jó, akkor legyetek boldogok, éljetek, ahogy eddig.

Életed célja a házasság? Akkor ne fenyegesd, ne hárítsd a felelősséget, hogy ő nem adja meg neked a boldogság lehetőségét. Akkor mondd azt, hogy köszönöd, neked ez így nem megy, nem akarod, nem tudod. És keress olyan férfit, akivel menni fog.

Komolyan nem értem, mit vársz? Hogy a pasi majd kedvesen mosolyogva megsimizi a fejed, hogy keress egy palimadarat, ő meg lesz a szeretőd? Vagy ő fog neked férjet keríteni? Mégis mit kéne tennie ebben a helyzetben, hogy te azt érezd, megadta az esélyt, hogy TE élhesd át MÁSSAL a dolgot?

Rá mutogatsz mert neked így kényelmesebb.

"akkor ne bántson meg azzal, hogy nem ad esélyt nekem hogy mással átélhessem"

Te tudod, érzed mire van szükséged. Ha a házasság fontos akkor ez egy rossz kapcsolat. Ha neked így rossz akkor lepj!

Először arra gondoltam, hogy őszintén ülj le a pároddal és beszéld át vele, hogy alapvetően házasság ellenes-e, vagy egyszer szeretne megnősülni. Ezt mindenkinek szíve joga eldönteni, de ugyanakkor fogadó félként is tudni. Az én párom sem egy romantikus típus, és anno viccelődött is félreérthetően a házassággal. Ezért én őszintén megkérdeztem tőle, hogy szeretne-e valaha megnősülni, mert úgy érzem jogom van tudni, ha nem. Már nem emlékszem hogyan válaszolt a lényeg az volt, hogy igen, egyszer majd biztosan megnősül. Ennyi nekem elég volt. Nem forszíroztam tovább a témát, nem erőszakoskodtam, és meg is kért, amikor elérkezettnek látta ő is az időt.

De esetedben ahogy olvasom ez a beszélgetés már lezajlott, és a párod azt nyilatkozta, hogy ő nem akar házasodni. Így most nem ő, hanem Te vagy választás előtt. Ő már választott, itt már Neked kell eldöntened, hogy beéred-e vele házasság nélkül, vagy kilépsz ebből a kapcsolatból és idővel keresel valakit aki házasságpárti.

Egyébként én inkább a gyerek kérdést tartom nagyobb problémának nálatok. 38 éves, és 3 éve együtt vagytok - bár a Te korodat nem írtad - de igenis ebben az időben már lehet beszélni a jövendőbeli gyerekvállalásról. Az, hogy "sosem lehetett vele erről beszélni" szerintem nem okés.

Ha valaki szakít mert a pàrja nem akar vele hàzassàgot, az nem zsarolàs, te viszont nos igen...vàlasztàsra kényszeríted. Ez màr az.

Ha neked fontos hogy hàzassàgban élj, ( meg tudom érteni, nekem is az), akkor szerintem nem kezeled jól a helyzetet. A leíràsod alapjàn a pasid egyértelműen nem akar hàzasodni. Egyenesebb lenne persze, ha nem üvöltözne és bújna ki a korrekt tiszta vàlasz elől de ez van, ő ilyen.

Neked kellene azt a döntést meghozni, hogy lezàrod vele és tovàbblépsz, ultimàtum nélkül!!!!, hogy talàlhass olyan férfit akivel ilyen téren összepasszoltok. Annak, hogy " vegyél el vagy keresek màst" zsarolàs szaga van, mert kényszeríted. Ennek így semmi értelme. Neked kell döntést hozni mert ő màr döntött. Ha el akarna venni màr megtette volna/ megkért volna, és nem kéne újra és újra ezt a témàt ràgnod vele. Vedd észre hogy nem akar hàzasodni, és közöld vele, hogy lezàrod a kapcsolatot, mert nem egyeznek a nézeteitek.

Igen az.

Miért? Azért, mert neked van bajod, jelen esetben az, hogy nem akar házasodni a párod. Ez teljesen tiszta, látszik a viselkedéséből, és abból amiket mondott neked. Itt megjegyzem, szíved joga olyan társra vágyni aki szintén házasságpárti, nincs ezzel baj, nekem sem kellett volna olyan pasi aki nem akar házasságban élni.

Az a baj, hogy te rá akarod erőltetni a választást, rá akarod hárítani a felelősséget. Ez nagy hiba! Mivel neked van problémád, neked kellene dönteni is ezzel kapcsolatban.

Ha bele tudsz törődni tüske nélkül abba, hogy szimplán a csaja leszel egész életedben akkor maradj vele. Ha viszont fontos neked, hogy a a szerelmed a férjed legyen, és te a felesége, hogy érzelmileg ÉS törvényesen is összetartozzatok, akkor szakíts te vele, és keress olyan férfit akivel hasonlóak az elvárásaitok a kapcsolati formát illetően.

Régebben volt egy olyan kapcsolatom, amiben a srác egyáltalán nem akart házasodni. Ez 3 év után derült ki, mivel tizenévesek voltunk amikor összejöttünk, nem volt aktuális a téma, gyakorlatilag csak együtt jártunk, nem beszéltünk közös jövőről. Aztán mikor 20 évesek lettünk, akkor kezdtem elgondolkodni azon, van-e ennek a kapcsolatnak jövője számomra, de az exem semmi jelét nem adta, hogy majd szeretne feleségül venni, sosem beszélt ilyesmiről. Így én beszélgetést kezdeményeztem vele arról, hogy általánosságban mit gondol a házasságról. Ő teljesen őszintén közölte velem felháborodás, kiakadás, üvöltözés, kibúvók és veszekedés nélkül, hogy már most tudja, hogy soha nem akar házasodni, mert szerinte az csak egy papír, és annak úgyis csúnya válás a vége, és könnyebb a szétválás, ha nem vagyunk házasok, csak együtt éldegélünk bármiféle papír nélkül. Elmondása szerint túl kötöttnek érezte volna magát egy házasságban, ragaszkodott a szabadságához. Én elfogadtam ezt, át is gondoltam, és arra jutottam, hogy nekem egy ilyen jellegű kapcsolat hosszú távon nem felel meg. Tudtam, hogy nem tudnék beletörődni abba, hogy csak a barátnője vagyok akivel együtt él. Nehéz szívvel, de mindenféle érzelmi zsarolás, és ultimátum nélkül elmondtam neki mit gondolok, hogy úgy érzem a kapcsolatunknak számomra így nincs jövője, teljesen mások az elképzeléseink és a vágyaink, én házasságpárti vagyok, ő házasságellenes, nem illünk össze, és szakítottam vele. Persze elképzelhető, hogy évek múlva változott volna a véleménye, de én ezt nem óhajtottam sem megvárni, sem megkockáztatni, hogy feleslegesen várok, nagy eséllyel a semmire. Sok nő emiatt veszít éveket a fiatalságából olyan kapcsolatra aminek semmi jövője. Nyilván azokról beszélek akiknek fontos, hogy házasságban éljenek. Sok barátnőm járt így egyébként. Azt hitték, majd a pasijuk miattuk megváltozik,vártak és vártak, de sajnos nagy sírás-rívás és pofáraesés lett a vége. A legtöbb most 30 felett is szingli, mert későn jöttek rá, hogy feleslegesen várnak.

Egy évvel a szakításom után jött az igazi szerelem, aki tényleg mindenben illik hozzám. Akkor jöttünk össze a férjemmel, 21 évesen, és 23 voltam mikor összeházasodtunk. Teljesen magától kért meg annak idején, mert ő is ugyanúgy gondolkodott, mint én, hogy ha megtalálja a szerelmet, akivel úgy érzi le akarja élni az életét, akkor vele házasságban akar élni. Én is ilyen vagyok. N31