Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy engedjem el a férjem?
Szeretjük egymást és jó a kapcsolatunk. A gond ott van, hogy én meddő vagyok, és nem fogok tudni neki gyereket szülni (kérem, hogy ne kérdezze senki az okait, és ne ajánljon egyéb lehetőségeket, legyen elég ennyi: nem lesz gyerekem, se saját, se adoptált). Ő szeretne apa lenni, ugyanakkor csakis tőlem, vér szerint, ami viszont nem lehetséges.
Egyre többször jutok el odáig gondolatban, és ezt vele is közöltem már többször: jobb lenne neki más mellett.
Egy ismerősöm példája van előttem, csak ott a férfi volt a meddő. Elvált a feleségétől, noha a másik ezt nem akarta, és ő maga pedig majdnem belerokkant a fájdalomba, öngyilkos akart lenni, végül mégis a családja segítségével feldolgozta valahogy, és soha többé nem kezdett új kapcsolatba senkivel (mondván: nem teszi tönkre más nő életét). A nő viszont új életet kezdett, és legutolsó infóm szerint két gyereke született egy másik férfitól.
A férjem most azt mondja, el tudná fogadni azt, hogy gyerek nélkül éljük le az életünket, de félek, hogy megbánná, meg önzőnek tartanám magam, ha ezt hagynám. Ellenkező esetben tudom, hogy én kitartanék mellette, nem akarnék mást, így persze értem, hogy ő ugyanígy érez. Mégis úgy gondolom, így lenne korrekt a részemről.
"Még valami:nagyon de sok férfi mondja, hogy szeretne gyereket - de bizony tetemes részük csak a társadalmi elvárások,és a megszokás miatt. Valójában nem is vágyik annyira a gyerekre, illetve mindazokra a változásokra, amivel az érkezése jár."
Ugyanígy voltam én is a gyerektémával. Akkor tudtam lemondani róla és elengedni, mikor felismertem (hála az örökös lelkizésnek, pszichológus nélkül), sokkal inkább zavar a terméketlenségemben az, hogy más nő képes rá. Az én nőképem amúgy is torz volt, hála annak, hogy a legfontosabb női mintám (=anyám) minden (volt), csak példaképnek való nem. Kamaszkorom óta kívülállónak éreztem magamat a nők között, mivel nem igazán érdekelnek a női dolgok, és ez a mai napig igaz rám. És akkor lám, kiderül, hogy még teherbe sem tudok esni. Hát milyen nő vagyok én? - gondoltam. Ez nagyon dühített, hisz a társadalom elvárja, hogy szüljek, ketyeg az óra, mindenki röpke kapcsolatból terhes lesz, én meg képtelen vagyok rá, hogy létrehozzak egy szerelem-gyümölcsöt. Aztán végiggondoltam, végül is kell ez nekem, úgy legbelül? Nemleges választ adtam rá magamnak. Azóta már nem sírom el magam mások babája és terhes hasa láttán. Egy introvertáltnak nem való az anyaság. A testem okosabb volt nálam. :) Tudta, hogy a meddőség nekem a könnyebb út.
válasza: válasza:En, mi ugyanebben a cipőben jártunk. A pszichologusom azt mondta, a férjem felnőtt férfi, el tudja dönteni, mit akar. Ne akarjam az o döntési terhet levenni a válláról.
Aztán úgy döntöttünk, hogy külföldön, ahol legalis, anonym petesejt adományozással sikerült akisbaba
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!