Szerintetek milyen hatással lesz a következő generációra ez az anti-házasság életfelfogás, ami manapság van?

59.: Ez is igaz, szinte minden férfi utasított már vissza nőt életében (értem ezt most a "túlzott" barátkozásra, de akár párkapcsolatra is lehet). Én leginkább azért utasítok vissza "női nyomulásokat" ilyenkor, mert nem tudom megítélni, hogy az adott lány csak barátkozni szeretne, vagy ő ezt párkapcsolati célból teszi és amennyiben engedek, az olyan, mintha becsapnám (mivel én tetszhetek neki, de nekem ő nem jön be).

Én ismertem ilyen nagyon az önmegismerésre törekvő embert, de szerintem ezt is túlzásba lehet vinni. Ha laikusként elkezdesz mindenféle pszichológiai könyvet olvasni, majd analizálni próbálod magadat és a többi embert, véleményem szerint így is komoly zsákutcákba lehet futni. Biztosan mindig meg tudjuk ítélni, hogy pontosan mit, miért és mért pont úgy reagáltunk le?*

Meg tudjuk keresni az okokat a múltbeli viselkedésünkre, ill. arra, ami velünk történt? Úgy értem, biztos, hogy a helyes okokat véljük felfedezni, vagy félrevezethetjük magunkat?

Mi az önismerethez vezető helyes út szerintetek?

*: Nekem, pl. van olyan múltbeli hibám, amit elkövettem, amihez tudom, hogy kb. mik voltak azok a saját, ill. rajtam kívülálló közvetlen okok, amik oda vezettek.

Azonban a közvetlen okok hátterét sok esetben nem látom, ill. ha látom, akkor kb. az jön ki, hogy az elmúlt életem egészében fejlődtek ki, magyarul évtizedek alatt, azaz ezekből nem lehet tanulni, mivel ismételten elkövetni sem lehet őket (újra már nem éled meg azokat az életszakaszokat).

Az a gond, hogy a reakcióim nagy részét, ezek a teljes élet alatt kifejlődött tényezők irányítják, én erre jutottam.

Az, amin változtathatok (tudáson alapulnak és nem az adott életkorban élt életszakasz jellemzői), mert tanultam belőle kb. a reakcióimért 5-10%-ban felelősek.

Mire gondolok? Pl. a "házinyúlra nem lövünk" szabály, vagy a munkahelyi zaklatások kezelése, családban az új rokoni kapcsolatok kezelése, stb..

De pl. sok mindenből nem tanultam, pl. hogy sokszor a leg ellenszenvesebbnek tűnő, leg szemetebb és korruptabb emberek mondják ki a legjobb figyelmeztetéseket a jövődet illetően. Miért? Azért, mert ők benne élnek a mocsokban, ők már csak tudják, miről beszélnek... Meg tudják nekem mondani, hol a mocsok, te pedig, ha elég okos vagy átléped azt.

Én mérnök vagyok, nem pszichológus, soha nem gondoltam arra, hogy önismereti céllal pszichológiát kellene tanulni, de az önismeretet fontosnak tartom. Az önismeret lényege az, hogy jól kiismerd magadat önmagadon, a reakcióidon, a viselkedéseden, megfigyeld magad, de ehhez nem kell "diagnosztizálni" vagy elvégezni egy iskolát. Józan paraszti ész és tudatosság.

Olyan ez is, mint mondjuk főzni. Úgy is főzhetsz, hogy találomra összedobálsz mindenfélét, amit találsz, és vagy lesz egy finom vacsorád, vagy ehetetlen lesz, és még egy rakás mosatlannal is meg kell birkóznod, meg úgy is, hogy tudod, milyen ízek működnek jól együtt, és abból dolgozol. Egy jó ételhez nem kell sok hozzávaló, mert kiütik egymást.

Visszatérve az önismeretre, ott sem kell sok fölösleges kört futni, mert csak elaprózod magad, állj hozzá a lehető legegyszerűbben, és az agyad követni fog.

64.: Én természettudományos diplomával rendelkezem. És igen, egyetértek, én is így gondolom, hogy nem kell rágörcsölni direkt az önmegismerésre és nem kell tanfolyamokat és vaskos könyveket áttanulmányozni hozzá, elég a "józan paraszti ész". (Habár a főzésnél, szerintem koncentrálva és rákészülve is el lehet szúrni egy ételt, ha nincs gyakorlatod.)

Szerintem az önismerethez a "gyakorlatot" a másik emberekkel való beszélgetéseken keresztül lehet jórészt megszerezni. Ha nincs kellő gyakorlatod a kommunikációban és a kapcsolatteremtésben, ízetlen lehet az ételed, bármennyire is követted a receptet. Erről mi a véleményed?