Szerintetek milyen hatással lesz a következő generációra ez az anti-házasság életfelfogás, ami manapság van?

Egyik osztálytársam (nő) 8 évet töltött el egy nemhivatalos kapcsolatban, amiből semmi nem lett, még el sem jegyezték egymást, de élettársak sem voltak. Miután vége lett 2 év kellett neki, mire talált párt és lett komoly párkapcsolata.

Gyakorlatilag a 17 és 27 éves kora közötti időt egy olyan emberrel töltötte, akivel végül megutálták egymást.

Nem tudom, mindenki maga döntse el, hogy mi a helyes, viszont 33 éves kor után a nőknek nagyon lecsökkennek a pártalálási esélyeik!

"viszont 33 éves kor után a nőknek nagyon lecsökkennek a pártalálási esélyeik!"

Nem igaz. Legalábbis én ezt egy nagyobb városban élve egyáltalán nem így tapasztalom.

52.: Jegyben sem jártak, magyarul az elhatározás sem volt meg, hogy legalább megpróbálják, azaz nem volt elköteleződés, ha lett volna, nem "rabolnak el" ennyi időt egymás életéből. A rossz házasságok egyik oka, hogy a jegyességet nem gondolják komolyan a párok. Mert a jegyesség az próbaidőszak és erre mindenkinek nyomatékosan fel kellene hívni a figyelmét! Jegyességet felbontani nem hiba, viszont jegyben járni valakivel, úgy, hogy magadat és őt nem teszed próbára, nem veszed górcső alá, már az...

Magyarul jót "üldögéltek" a fiatalok a "langyos vízben", ha ez így érthetőbb (adja mindannyiunknak az ég, hogy ne járjon így, hibázni emberi dolog).

"De nem azért, mert nem házasodtak össze, ha összeházasodtak volna, akkor is így alakult volna..."

Nem az a lényeg, hogy jártak-e jegyben vagy sem. Egyszerűen nem működött volna egy életre a kapcsolatuk, semmiféle formában. Lehet, hogy húzták egymás idejét, de valójában mindketten mást akartak, és ez a lényeg, az, hogy mennyi időt töltöttek el egymás mellett, mire felismerték, hogy ez így nem fog menni, az más kérdés. De a házasság nem mentette volna meg a kapcsolatot.

Akik összetartoznak, azoknak tökmindegy, milyen kötelékben vannak együtt. Az emberek többsége alapvetően nem jól választ társat, ezt meg kell tanulni, ehhez a régi berögződéseket ki kell gyomlálni.

Az emberek tobsege alapvetoen nem tud es nem is akar egymashoz simulni alkalmazkodni es kemenyen dolgozni a hazassagon vagy kapcsolaton ezert van sok valas.

Nagymamam szerint megszoksz vagy megszoksz errol szol egy hazassag.

Nem az alkalmazkodás hiányával van a probléma, azt mindenki tud a megfelelő emberekhez, mert vagyunk valamilyenek, különbözőnk a többi embertől, nem mindenkivel tudunk jól meglenni (gondoljatok csak az iskolatársakra, kollégákra, mindenhol van olyan, akire rászállnak, akit elnyomnak, aki fúr, aki zsarnok...), viszont körültekintően választani azt meg kell tanulni.

Ha már "meg kell szokni" a választott párodat, az már halott ügy, az azt jelenti, hogy magadat sem ismered, és fogalmad sincs, milyen típusú ember illik hozzád. Aki jól választ, annak az alkalmazkodás egymáshoz nem kérdés, hanem természetes dolog, fel sem merül, hogy másképp legyen, mert automatikusan jön.

Már nem abban a korban élünk, amikor mások mondják meg, kivel kell házasodnunk. Nekünk kell dönteni, nekünk kell kiválasztani, és nem, nem kell bárkit megszokni. Nem kell megszokni egy iszákos, agresszív embert, nem kell megszoknia egy örökmozgónak egy otthonülőt, és toporogni élete végégi, hogy nem mennek sehova a párja miatt, nem kell megszokni, ha a párunk megaláz, nem kell megszokni, hogy sose lesz gyerekünk, mert a másik nem akar, vagy hogy belekényszerítenek a gyerekvállalásba, mert a párunk átvert... Nem kell megszokni semmit, ami távol áll tőlünk. De ehhez meg kell tanulni jól választani, és a probléma itt van. Az emberek többsége nem szeret dönteni, sokkal kényelmesebb, ha mások döntenek helyette, aztán a többség nyavalyog, mert mások bizony döntöttek is helyette, csak az nekik nem jó, de amikor döntési helyzet volt, akkor meg nem álltak ki magukért, nem vették a saját kezükbe az irányítást, nem döntöttek. Itt a baj.

55.: Mik a régi berögződések szerinted?

"Már nem abban a korban élünk, amikor mások mondják meg, kivel kell házasodnunk."

Ez irreleváns megállapítás véleményem szerint, mert ki helyett dönt ma más a saját házassága kérdésben, mint ő maga? Talán távoli civilizációkban igen, de idehaza ez nagyon nem jellemző.

"Nem kell megszokni semmit, ami távol áll tőlünk."

Ezzel én is így vagyok.

Hogyan lehet jól választani (kettőn áll mindig, általában először a nő választja a férfit, "jelt" ad és a férfi lép, a másik gyakori eset, amikor a férfi nem látja, hogy a nő "jelezne", ő mégis lép, na és van, amikor a nő megy oda a férfihoz)?

Olyanhoz kell "odamenni", aki nagy valószínűséggel arra vevő, ez már egy korai stádiumú "jó" választás.

OK, lehet olyan, hogy bemutatják őket egymásnak. Itt, már kimarad a fenti első lépcsős kiválasztás, ill. választás.

Vagy egy jó választás, ha a férfi nem megy olyan helyekre ismerkedni, ahol ő maga nem érzi jól magát, mivel ott nagy valószínűséggel olyan nők lesznek, akik rá nem hasonlítanak (pl. nem diszkósok még céltudatosan sem mennek diszkóba ismerkedni és fordítva).

Döntés. A végső döntés a nők kezében szokott lenni, tetszhet neked egy lány, aki passzolnátok is egymáshoz, ha egyszer ő úgy akar dönteni, hogy egy normális férj helyett, inkább elcseszi a saját életét és egy alkoholistához megy hozzá, akinek per pillanat van pénze (mert ezt látja, hogy az a jó ember, aki külföldön él és menőnek tűnik, csakhát az etanol az nem olyan, hogy hipp-hopp leszokik róla a választottja...)! OK, ez már egy egyedi, spec eset...

(OFF: Ha egy 0%-ban hasznos válaszra rányomok egy zöld hüvelykujjat, utána, miért van az, hogy soha nem megy fel a válasz hasznossága, legalább 1%-ra, vagy talán itt minden kérdés alatt az összes választ több mint 100 esetben értékelnek? Manipuláció?)

"A végső döntés a nők kezében szokott lenni"

Aztán miért? A férfi is dönthet úgy, hogy neki mégsem kell az adott nő, mert idő közben olyasmit fedezett fel benne, ami neki nem felel meg.

A jó önismeret segít a jó választásban. Jól választani pedig nem azt jelenti, hogy mások szerint XY illene hozzád. Ha ismered magad, akkor már azt is tudod, hogy például mik azok a dolgok, amik elfogadása számodra túl nagy erőfeszítésbe kerül, hogy milyen emberek között, milyen helyzetekben mozogsz otthonosan.

Nagyon sokan nem ismerik jól önmagukat, ezért sorozatosan pocsék döntéseket hoznak, és ha valamibe mégis beletrafálnak, azt a szerencsének tudják be. Jó önismerettel egy rakás fölösleges kört ki lehet iktatni. Nem csak társkeresésben, hanem az élet más területein is.

Vannak, akik ösztönösen jól ismerik önmagukat, csakhogy ezt nem tudatosan irányítják, ők azok, akik nem tudják megmagyarázni a szerencséjüket, és külső körülményeknek tudják be. Aztán vannak olyanok, akik ezt tudatosan is elsajátítják, odafigyelnek, fejlesztik önmagukat. Ők sem hibátlanok, de az ilyen emberek azok, akikre azt mondom, hogy a jég hátán is megélnek, mert képesek feltalálni magukat akkor is, ha kicsúszik a lábuk alól a talaj. Én ebbe az irányba törekszem, és eddig jól működik.

Társat választani mindig két fél közös döntése, mint ahogy egy állásinterjú kimenetele is, de valahogy mégis az utóbbinál alkalmazzák hatékonyabban a tudatosságot, pedig a társkeresésnél is kellene. Mindkét fél dönthet úgy, hogy inkább mégse, és úgy is, hogy érdemes megpróbálni.

Ha az emberek tudatosabbak lennének, sokkal több boldog párkapcsolat és család lenne, és sokkal kevesebb gyerek lenne elcseszve...