Jogos, hogy most becsapva, félrevezetve érzem magam?

"Az emberi faj túlnépesedéssel küzd, a világ egyes részein a víz mint alapvető táplálékforrás, hiánycikk. A terror, éhezés, járványok tönkreteszik Földünket, ilyen helyre minek szüljön az ember?"

Neked tényleg komoly gondjaid vannak :)))

Az öngyilkosságon nem gondolkodtál még ezek miatt ??? :D

Te jobb ha nem is szülsz gyereket...

"Van aki nem való anyának és ennyi, én ezt TUDOM magamró"

Az a fura tapasztalatom, hogy azok akik így gondolkodnak sokkal empatikusabbak mint némelyik magát ősanyának,apának gondoló személy.

Különben egy gyereknek a hitelesség a fontos, hogy te vállald fel magad. Így tudsz neki érzelmi biztonságot nyújtani.

Egy érzelmileg szűkebb palettáról játszó ember aki tisztában van határaival sokkal jobb szülő mint egy színesebb, össze vissza csapongó valaki.

Ha csak a félelmeid miatt kerülőd az anyaságot akkor ha van kedves beszélgess erről valakivel. Pl Pál Feri. Könnyen lehet, hogy találtok megoldást arra, hogy a félelmek helyett te dönts.

Beszélj valakivel márpedig azért mert benned ez még egy alakuló dolog.

Boldog élethez meg némi bátorság is dukál!

Magad miatt a félelmeiddel nézz szembe.

Becsülöm az ilyen embereket mint te, akik belátják, hogy nem való nekik gyerek, és felvállalják. Nem szülnek társadalmi nyomásra majd szarják le a gyereküket...(ismerek ilyet) és sokkal jobb ha egy ember igen is bevállalja, hogy neki nem kell, és eszerint él.

Én meg tudlak érteni a saját helyzetem ellenére, ugyanis nálunk az van, hogy én meddő vagyok, a férjemnek meg kb 5% esélyt mondtak a babára, szóval kb 99,9%, hogy kettesben maradunk. De ameddig csak az én bajomról tudtunk, a férjemnek eszében sem volt lelépni. Ő sokkal jobban szeret annál, mintsem egy 3. személy miatt aki nem is létezik, elhagyjon és feladja azt a boldogságot amiben soha nem volt része korábban.

Nem hinném, hogy becsapott volna tudatosan, egyszerűen csak megváltoztak az érzései ebben a dologban a férjednek. De az is lehet, hogy a környezetében sok pár most vállalt gyereket és őt is elkapta ez a láz. Át kellene gondolnia, és aztán leülnötök megbeszélni, mennyire valós is ez az érzés nála, aztán dönteni a továbbiakról. Tudom, mondani sem kell, de azért ne szülj, mert ő gyereket akar. Egy kicsit mindkét szülőjének akarnia kell.

Ez csak egyéni vélemény, de szerintem, ha neki tényleg fontosabb egy nem létező gyerek, és ezért el is hagyna téged, mint 17 év boldog kapcsolat azzal akit állítólag szeret, akkor viszont én bizony megkérdőjelezném mennyire valódi az ő szeretete, szerelme irántad.

Csak aztán, ha úgy dönt lelép, nehogy visszanyaljon a fagyi, és kiderüljön, neki nem is lehet gyereke. Ha viszont egy ilyen eset állna fenn, és lenne mersze hogy megpróbálja visszakönyörögni magát, nehogy visszafogadd! Na jó...én nem tenném a helyedben.

Próbáljátok megbeszélni, ő pedig gondolkozzon el azon, hogy akkor tényleg görcsösen a gyerek az életcélja, vagy majd 20 év boldog kapcsolat azért többet nyom a fontosság mérlegén nála?!

Próbáljátok megbeszélni, ő pedig gondolkozzon el azon, hogy akkor tényleg görcsösen a gyerek az életcélja, vagy majd 20 év boldog kapcsolat azért többet nyom a fontosság mérlegén nála?!

Miért érzek ebbe negatív színezetet? Meg,hogy a gyerek az életcélja? Én megértem a kérdezőt,hogy nem akar gyereket, szíve joga úgy élni az életét ahogy szeretné DE a gyerek utáni vágy az egyik legtermészetesebb ,legösztönösebb vágy ami csak létezik. És ezt ugyanúgy tiszteletben kell tartani, mint ha valaki nem vágyik rá, nem leszólni és nem lekicsinyelni a vágyát, mintha kb. valami új hóbort volna amiből észhez kell téríteni. Ha a kérdező miatt lemond a gyerekről lehet ő is egész életében bánja majd ugyanúgy ahogy a kérdező bánná,ha szülnie kéne. Nem egyszer látom olyanokon akik nem akarnak gyereket, hogy felháborodnak ha valaki ezt nem fogadja náluk el, de közbe látszik,hogy lenézik azokat akik igen.

Nem volt benne semmi negatív, csak nonszensz, hogy talán a pasi arra készül, hogy kidobjon a kukába egy 17 éves boldog kapcsolatot, egy olyan személy miatt, aki nem létezik, aki meg sem született.

Amúgy ha hiszed, ha nem, vannak olyan emberek, akik annyira betegesen, görcsösen, rögeszmésen gyereket akarnak, hogy semmi más céljuk nincs az életben, nem képesek élvezni a mindennapokat, annyira ragaszkodnak valamihez ami nincs, és adott esetben esély sincs rá, hogy tönkremennek teljesen. Ők maguk is, és megsínyli a kapcsolat is. Vagy végleg szétmennek. Szerintem ennyit nem ér az egész. És az ilyen beteges ragaszkodás is egy természetes gyerek iránti vágyból alakul ki.

Az persze megint más amikor már van gyermek, akkor természetes, hogy akár az életedet is odaadod érte, hisz a gyereked.

Ez egy nagyon összetett pszichológiai probléma, ami mélyen gyökerezik valamilyen sérülésből. Szüleid elváltak, magadra maradtál, ezért nem szeretnél gyermeket? - a nem vagyok anyának való (zsigerből utálom őket kifejezés erős, magad is ember vagy)- amúgy anyám is utálja más gyermekét, de azt mondta, hogy gyermekei neki mások, azokkal szemben elfogult.

-na a lényeg, erre a Földre, meg ilyenek, nem egy valós indok. Keress egy terapeutát, mert minden jóindulat ellenére sem tudok jelenleg elvonatkoztatni attól, hogy frusztrált vagy valamitől.

Kutya, macska? ezekkel hogy állsz?