Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Jogos, hogy most becsapva, félrevezetve érzem magam?
Párommal már tizen évek óta, tinédzser korunk óta együtt vagyunk. Már a legelején úgy éreztem egyenesnek kell lennem vele és elmondanom még mielőtt valami komolyabba bonyolódunk, hogy én soha nem szeretnék gyereket (ilyen meg olyan okokból, nem ez a lényeg). Higgadtan megbeszéltük, ő ebbe akkor belement és úgy döntött mellettem marad és elvesz engem ezek ellenére is. Hanem most tíz évvel később hirtelen a semmiből előjött belőle a gondolat, hogy hoppá hát neki mégis kellene egy baba... Természetesen kikeltem magamból, hiszen megegyeztünk és ő is beleegyezett, pedig ha akkor megmondja, hogy ő így ezt nem vállalja, nem "pocsékolunk" el egymásra 17 évet. Most úgy érzem nem volt akkor őszinte velem, nem vett komolyan, félrevezetett annyi éven át. Borzasztóan szeretem, ezért bármit megtennék azért, hogy boldog legyen, de most tényleg rá leszek kényszerítve a szülésre?
35/N
válasza:Jogos persze, de ő sem így tervelte ki gondolom, csak megváltozott a véleménye. Gondolom kezdődik a kapuzárási pánik, és rájött, hogy most kell lépni ezügyben, már a te korodat tekintve is.
A másik, hogy nem pocsékoltatok el 17 évet, csak ilyenkor az embernek ez az érzése. Az eddigi kapcsolatotok őszinte volt, tele élményekkel, érzésekkel stb. Kizárt dolognak tartom, hogy egy 17 évig jól működő kapcsolat pocsékolás legyen.
Most viszont válaszút elé kerültetek. Mindenképp alaposan beszéljétek ezt át. Én is hasonló helyzetben vagyunk, csak én 23 éves vagyok, a párom pedig 28. Azt azért gondold át, hogy lehet, hogy később te is vágyni fogsz egy gyerekre, csak most hogy hirtelen a nyakadba lett borítva a dolog, már kényszernek érzed és automatikusan behúztad a kéziféket. Ez teljesen természetes. Próbáld meg ezeket a hirtelen jött érzéseket lecsillapítani, hogy higgadtan át tudd gondolni.
Számomra nincs annál szomorúbb, mikor egy hosszú működőképes kapcsolat véget ér, egy ilyen dolog miatt, majd pár év múlva az a fél, aki nem akart gyereket hirtelen családot alapít...És ennek nem feltétlenül az új pár az oka, inkább csak az eltelt idő, a változás ami az egyénben lezajlott.
Én nagyon szurkolok nektek, ritka az ilyen stabil kapcsolat mint a tiétek.
Esetleg meg tudod mondani, miért nem szeretnél gyereket? Ezt is érdemes átgondolni, mert ha megvannak az okok, akkor lehet keresni megoldást, ami mindkét félnek elfogadható.
11-esnek:
Nem gondolnám, hogy ez a dolog bennem, valaha is megváltozik majd, mert már fiatal korom óta olyan szintű ellenérzéseket táplálok a gyerekek meg az egész gyereknevelési folyamattal szemben, hogy az esély arra, hogy ez megváltozik a nullával egyenlő, a legszomorúbb, hogy ő ezt végig tudta, mert sokszor kihangsúlyoztam ezt már 17 év alatt
válasza:Lehetséges, hogy pont ezért akarja ennyire, mert kihangsúlyoztad, hogy nem lehet.
Tudod, mindig az kell, amit nem szabad...
Én is ezen gondolkoztam, hogy ha nem lehet gyerekem (van rá gyanú), akkor inkább megnyugodnék vagy egyből őrülten akarnám a gyereket. Mindkettőt elképzelhetőnek tartom jelenleg.
11#
válasza: válasza:Ahogy sokan írták, az ember teljesen mást gondolhat huszonévesen az életéről, mint évtizedekkel később.
Amikor megbeszéltétek, hogy nem kell gyerek, nyilván abban az életszakaszban volt, amikor az élet élvezete többet jelentett számára. Aztán a környezetében sorra mindenki családot alapított, jöttek a gyerekek, és ezt látja maga körül, ez vált vonzó mintává számára.
Én a helyedben azt tenném, hogy elmennék egy pszichológushoz és nagyon alaposan megvizsgálnám a gyermekvállalás elutasításának a tudattalan OKÁT. Kétesélyes a végkimenetele: vagy az tudatosul, hogy tényleg semmiképpen nem akarsz gyermeket, vagy az ok megszűnik, és kialakul benned is a gyermek iránti vágy. Bármelyik lehet, de mindenképpen jobb, mint ami most van.
válasza:Szerintem meg ha nincs komoly akadálya, akkor vállald a gyereket.
Értem, hogy nem akarsz. Csak azt akarom mondani, hogy inkább csak félsz tőle. Ahogy cseperedik a hasadban, egyre jobban fogod akarni, és ha meglesz, akkor sajnálni fogod, hogy még csak most született. Amint felemeled, elfelejtesz minden gondot, fájdalmat.
Itt nem az a kérdés, hogy jogos-e. Hanem az, hogy mikor fogod megbánni a döntésed?
válasza:Kérdező azért te is sokat változtál a 17 év alatt.Nem hiszem,hogy mindenről ugyanaz a véleményed mint 18 évesen.
Itt vagyok pl én.20 évesen egyetre jártam.Mi volt a fontos számomra?A bulik,haverok,legyen jó nőm stb. Gyerek???Gondolni sem mertem rá.
Viszont én is öregedtem.Rá pár évre pl.25 évesen már megint más volt a lényeges.
Legyen jó munkám,pénzem,egzisztenciám,normális párkapcsolatom.A jövőmet akartam megalapozni.Bulik,csajok már annyira nem izgattak.Akkor már nagyjából el tudtam képzelni,hogy egyszer feleségem,gyerekeim lesznek de akkor még nagyon nem akartam.
Most itt vagyok 32 évesen.Feleségem van,gyerekeim.Ők a legfontosabbak számomra,hogy boldogok legyenek,meg legyen mindenünk.
Remélem érted mit akarok ezzel mondani.És itt nem is 17 év telt el hanem csak 12...és mégis mennyit változtam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!