Házassági szerződést szeretnék kötni párommal, viszont nem akarja aláírni. Jogos részemről az igény?

98:

"Teszem azt, nem szerez magának lakást, mert írtad, töredékét keresi annak, amit Te."

Akkor tegyen róla, hogy többet keressen! Ne olyan módon akarjon saját lakást, hogy elveszi azt, amit a másik keresett meg (válás esetén).

Semmit nem bújtattam, csupáncsak próbáltam udvariasan megfogalmazni a véleményem.

Egyébként nézd, szerintem a mai világban, igenis létezik az, hogy egy pasi tudja hogy ő mennyit ér és egy nő is - senki nem választ felé s alá - bármi mást szeretnél kihallani a szavaimból, eszemben sem volt.

Szerintem nem a pénzelésről szól a dolog, hanem arról, hogy elolvastam amit a kérdező írt.

"Ha lesz gyerek, vagy félrelépek akkor természetesen a fele őt illeti, hisz szeretem, nem becsapni akarom, viszont fordítva se szeretném hogy velem ezt tegyék."

ezt te hogy máshogy értelmeznéd, mint úgy, hogy ha ő csalja meg, akkor ad neki 50%-ot, ha a nő csalja meg, akkor meg csak amit hozott.

Kerestem, de nem találtam egyéb jeleket a szövegben, sem a hozzászólásaiban később.

De nekem mindegy, nyilván nem vagyok a kérdező helyében.

Nem irigylem.

Házassági szerződést lehet írni, vagyonmegosztást is lehet kérni a házasság alatt is. Amit különvagyonként beviszel, az eleve a tiéd marad, pl. az ingatlan, autó, a szellemi termék vagyoni joga a házasság idején is különvagyon lesz, az abból befolyó díjak már nem, szerződés nélkül. A vállalkozásod a tiéd, abba visszaforgathatod a termelt jövedelmet, vagy egy részét, amin nem akarsz osztozkodni.

Értem, hogy miért akarsz szerződést kötni, bennem csak az merült fel, hogy ez a kérdés szép példa arra, miért kivitelezhetetlen az a fajta családmodell, ahol a nőnek "a konyhában van a helye.":D Sose akarnék htb lenni, mert szeretem a munkám, és nem elégít ki a bentlakó házvezetőnő státusz, de aki erre vágyna, annak szinte lehetetlen elérnie, ha hosszútávon, körültekintően gondolkodik. Amúgy én sem értem, hogy egy 6 éves kapcsolatban, az esküvőt tervezgetve hogyhogy nem került arra sor, hogy egyeztessétek a jövőbeni elképzeléseket.

Nem olvastam végig az összes kommentet, szóval bocsánat, ha olyat írok, amit már más is említett előttem.

A szempontodból jogos a kérdés, hogy biztosítsd be magad, hiszen hatalmas vagyonról van szó. DE. Az érmének két oldala van.

Te azt kéred, írja alá --> ha nem teszi, akkor a pénzedre utazik, ami aggasztó. Jól értem, ugye? Most fordítsuk meg a dolgot, mutatok egy női szemszöget: szerelmes vagyok, álompasim van, még az életünket is be tudja biztosítani, tudom, hogy tökéletes a jövőnk. Aztán a pasim egyszercsak közli, hogy akkor szerződés, mert mi van, ha én egyszer felszarvazom és lelépek a pénzével. De semmi gond, ha ő csal meg, akkor azért kapok pénzt.

Nekem ebből a következő dolgok jönnének le: 1. kicsit se bízik bennem a jövendőbelim. 2. már most azon gondolkodik, hogy mikor csal meg. Ezek után én is elgondolkodnék, van-e értelme a dolognak... :)

Én a helyedben kicsit más megfogalmazásban vetném fel a dolgot. Tudtok olyan szerződést kötni, amitől nem akad ki ő sem teljesen, csak nem mindegy, hogy ezt hogyan adod elő. Ha eddig sosem említettél hasonlót, nyilván derült égből villámcsapás. Legyen benne olyan kitétel, hogy ő is megnyugodhasson, hogy nem arról szól a dolog, hogy te már azt tervezed, mi lesz utána, és akkor ő az utcára kerül. Mert ez a legaggasztóbb az írásodban. Hogy elvárod, hogy legyen otthon, őrizze a tűzhely melegét (hiába mondod, hogy nem, gyerek mellett pl. nyilván ez lesz...), de ha egyszer bebukik a dolog, mindegy mi miatt, akkor ő utcára kerül, és ezt ő is tudja. Jogosan fél ő is emiatt - ahogy te is jogosan félted a vagyonod.

Egyébként a házasság előtt szerzett vagyon különvagyon szerződéstől függetlenül is. Tehát, amid most van, azt nem viheti el semmiképp.

Remélem, hogy meg tudtok állapodni közösen, de valóban érdemes átgondolnod, hogy szerelemből veszed-e őt el, vagy csak gazdasági megfontolásból? Hangsúlyozom, nem a szerződés ténye, hanem a megfogalmazásod miatt kérdem ezt.

Ez szerintem attól is függ,hogy a család milyen, pl. a mi családunk normális körülmények között él, nem mondom,hogy gazdagok vagyunk,de szegények sem. A nővérem kb milliárdos családba házasodott. A férje akart szerződést,nővérem mondtah,hogy jó,semmi akadálya. Aztán végül aláírás előtt a férje széttépte. De nem is ez a lényeg. Most 8 év házasság után majdnem elváltak (szerencsére rendbe tették a dolgokat), a férje akart egyébként válni, de nővérem nem úgy állt a dologhoz,hogy akkor na add oda mindennek a félét, hanem normális keretek között meghatározta,hogy mi az,amit szeretne, pl. ha a ház a gyerekek nevére kerülne, ő pedig haszonélvezetet kapna rá. Ja és nem egy házuk van,de ő csak egyet "kért". Mondhatta volna,hogy mindennek a felét, ami azóta van,akkor most milliomos otthonülős anyuci lehetne,de nem, mert minket nem úgy neveltek. Neked kell ismerned a párodat,hat év alatt remélhetőleg kiismerted.

Valamint az anyagiak így össze sem mérhetők,mert pl az én családom hiába nem a leggazdagabb, a szüleim mindig "segítették" őket pénzzel, vettek nekik cuccokat,hogy nővérem se érezze úgy magát,mintha csak betette volna a fenekét a jóba,meg a férje se gondoljon ilyeneket rosszabb napokon. Szóval akkor itt el is mondható,hogy hiába volt nővérem fizetése akkoriban sokkal kevesebb,de hol számolnák el azt,amit a szüleim adtak?

Vagy mi van abban az esetben,ha pl egészségügyi okokból a párod miatt nem lesz gyereketek, neked meg mondjuk bekattan,hogy család nélkül nem élet az élet, és mondjuk épp egy nehezebb fázisban is lesz a házasságotok, ezért úgy döntesz,válni akarsz?! Akkor is az jut neki,amit veleadott,vagy ez más eset? Végülis nem csalt meg,te sem őt,csak éppen elégedett nem vagy.

Emberek, ha valaki ennyire félti a kis pénzét, az külön kasszázzon. Ez amit te csinálsz kérdező, ez a lehető legrosszabb. Oké, írjatok szerződést, de akkor legyen külön kassza közben is. Miért? Azért, mert itt könnyen dobálóznak vele, hogy ha a nő 40-45 évesen az utcára kerül csupasz s_eggel, az csak az ő hibája, miért nem keresett többet, miért nem halmozott fel megtakarítást, miért nem vett magának lakást. De közben mindez azért nem történt meg, mert nem volt rá szükség. Ha valaki havi kétszázból kénytelen ellátni a családot, az máshogy menedzseli az életét, mint aki havi két millából. Ha tudja az ember, hogy ennyi a keret, nem is valószínű, hogy több lesz, akkor 20 éves korától elkezd félrerakni, spórol, számolgatja az aprót, mindenből az olcsót, a rosszabbat veszi, és akkor talán 30 évesen eladósíthatja magát egy életre, hogy legyen egy 50m3-es kis lakása. Na de a kérdező felesége miért tenné ezt? Hiszen van hol lakniuk. Engedné egyáltalán a kérdező, hogy hitelt vegyen fel saját lakásra, mikor ő zsebből ki tudja fizetni? Engedné eladósítani a családot? Mert ugye házasság alatt a hitel is közös. Sőt ha utána költenek rá, felújítások, stb, akkor mindennek az x%-át ugye követelheti a férj, mert az ő pénze is benne volt. Vagy ha még azt is mondjuk, hogy akkor váláskor, mondok egy számot, 15-85% arányban osztják a vagyont, és mondjuk a feleség háza mindennel együtt a vagyon több, mint 15%-át teszi ki, akkor mi van?

Másik dolog, mit csinál ma az, aki nem keres itthon annyit, hogy normálisan megéljen? Kimegy külföldre! Kimehetne a nő is, megszedhetné magát egy kicsit, hogy aztán itthon tudjon lakást venni, jobban élni. De ugye megint ott vagyunk, hogy a jelenlegi helyzetében miért menne ki? Ugye azt állítjuk, hogy dúl a szerelem, miért hagyná itt hónapokra, akár évekre a szerelmét és az esetleges gyerekeiket? Persze elméletileg megteheti, de ez egyáltalán nem életszerű.

Ez az egész kérdés arra alapoz, hogy majd váláskor a nő lesz egy hisztérika aranyásó, a pasi meg a rettentő nagylelkű, jóságos szamaritánus. Na de ha fordítva? Honnan lehet azt tudni, hogy nem a kérdező (akinek ugye lesz pénze a legjobb ügyvédekre) akarja majd kisemmizni a feleségét abból a kicsinyke vagyonából is, bosszúból, vagy akármi.

Ez az egész úgy hülyeség ahogy van. Vagy legyen akkor minden közös, vagy legyen minden külön, mert így mindenki tudja mire számíthat a jövőben. De ez, hogy te gyakorlatilag bármikor kiránthatod a talajt a lába alól, bármikor visszaküldheted a start-ra, ez így nagyon nem fair, és szerintem gusztustalan is.

Nem értem, miért beszélnek itt sokan kisemmizésről? Ha valami nem a tiéd, akkor nem tudnak belőle kisemmizni.

A kérdező teljesen normálisan akar élni a feleségével, nem akar külön kasszázni, pénzt számolgatni. Az miért jogtalan félelme, hogy ha tönkremegy a házassága (ami simán megtörténhet bármilyen okból), nem szeretné elajándékozni azt, amiért ő dolgozott meg?

Szerintem igenis gáz az a nő részéről, hogy felháborodik egy ilyen szerződésen. Mondom ezt nőként. Én simán aláírnám, mert együtt akarok vele élni, nem a pénzét akarom elszedni. Azt meg senki nem fogja megjósolni, mi lesz 10 év múlva. Lényegében a nő is csak be akarja biztosítani magát, hogy ha esetleg szétmennek, csak jusson neki is valami. Ez mivel szebb gondolat?

"Az meg ha gyerek lesz a képben akkor belelehet írni egy szerződésbe hogy a gyereké x% és kész. "

Ez így nagyon nem kóser. Melyikőtök fog otthon maradni a gyerekkel, szüneteltetve a karrierjét és pénzkeresetét?

A feleséged? És azon évekre, míg a KÖZÖS gyereket neveli, neki nem lesz jövedelme?

Édes-kevés, hogy a gyereknek adsz valamit.

A fene sem szülne neked így. Vagy maradsz te otthon gyesen, gyeden.