Mit tennél a helyemben, ha életed nagy szerelmét 12 év után vissza akarnád kapni?

"Bár ezt jobb lett volna megtenni, amíg nem volt gyerek.Én meg fogom próbálni újra felvenni az enyémmel a kapcsolatot, mert nem szeretném, megvárni, míg az új párjával komolyabbra fordulnak a dolgok. "

Igazából náluk gyorsan jött a gyerek, ugyhogy ez a mi esetünkben nem lett volna megoldás. A lánynak megtetszett, felvette vele a kapcsolatot és pár hónap mulva összejöttek, a fiu otthagyta az akkori barátnőjét. És vagy másfél évre rá terhes is lett. Akkoriban nyilván magasról tett volna rám, az első 1-2 év a legintenzivebb egy kapcsolatban. És engem sem érdekelt akkoriban, bár azt az egyet tudtam, hogy lett egy uj barátnője, meg aztán azt is, hogy jön a gyerek, de akkoriban nekem ez semleges dolog volt. Utolag visszanézve az egész elmult 12 év ugy telt, hogy nem biztam abban, hogy összejöhetne még ez a dolog és egy kis sz.rdarabnak éreztem magam hozzá képest, ezért is távolodtam el tőle és azt gonodltam, rég lezártam magamban. De most tudatosult, hogy nem. Egyébként nem az ő kapcsolatukra értem, de : én (már) nem tartom a gyereket, a házasságot olyan végleges összetarto erőnek, mint régen, a környezetemben elég sok példa van mostanában válásra, van két-három ismerősöm, aki elvált, sőt az egyik egy elvált és kétgyerekes férfival házasodott meg és most lett gyerekük, és ők teljesen jol elvannak az előző kapcsolatbol jövő gyerekekkel, szóval nem érint olyan rosszul egy ilyen élethelyzet,mert látok rá példákat, hogy müködhet igy is. Vagy ott van a hires szinész szerelmespár Latinovits és Ruttkai, egyiküknek már volt gyereke, mikor egymásra találtak, közös meg nme lett, nem akartak , és mégis egymást tekintették az igazinak. De mondom, ezeket nem az én esetemre vonatkoztatva irom,csak annyit szeretnék mondani ezzel, hogy tul vagyok már azon az életszakaszomon, hogy elszakithatatlan köteléknek érezzem a házasságot, a gyereket, a közös lakást..stb. Valaki irta, hogy ismer olyanokat, akik másra gonodlnak , miközbenvan kapcsolatuk, ilyet is ismertem már jópárat.Olyat is, aki összejött X-szel, miközben Y-t szerette (ezt persze el is mondta az elején X.nek, nem titkolta), meg olyat is, aki évek ota kapcsolatban élt és szerelmes lett másba. Egyáltalán nem ritka dolog. Állitolag staatisztikák szerint a párkapcsolatban élő emberek 25%-a másba szerelmes belül. Nehéz ügy a szerelem, tul sok dolognak kell együtt állnia megfelelő időben, megfelelő helyen ahhoz, hogy összejöjjön. Akinek nem jön össze, az mással vigasztalodik vagy elnyomja magában.Legalábbis próbálja...

bizony, sokan meg is éneklik ezeket, amit valamelyikőtök irt, hogy van ám nem is ritkán olyan is, amikor nemcsak az egyik, hanem mindkét fél akarna valamit, de mégis mindkettő mással jön össze. https://www.youtube.com/watch?v=NcpHni_B5iU

https://www.youtube.com/watch?v=U1q8TpUGVtU

"abban reménykedsz, hogy titokban még téged szeret és majd elhagyja érted a családját.

Nem jutott még eszedbe az, hogy NEM ÉRDEKLED, hogy boldog a családjával úgy ahogy van, és ahogy azt az egészséges emberek szokták - elfelejtett vagy 12 éve téged?? " Sehol nem irtam, hogy ilyeneket gondolok. Nem kell sem megérteni vagy egyetérteni velem természetesen, de kedves kommented alapján lehet, hogy neked is elkelne egy pszichológus a szociális agresszió optimálisabb levezetésére. Üdv. :)