Honnan az a közkeletű hiedelem, hogy a férfiak nehezen fogadják el új házastársuk előző házasságából született gyermekét?

Szerintem ez általánosítás. 6 éves a lányom, elváltunk. Az én új párommal is imádják egymást, pedig apuka sem csak "kéthetente hétvégi" apuka, szóval nem amiatt, hogy apa komplexusa lenne. És a volt férjem barátnőjével is imádják egymást. Mi még nem élünk együtt ez igaz, de az exemék igen, már kis tesó is van. Szerintem csak akkor szabad belevágni egy ilyen kapcsolatba, ha a másik fél szeretni tudja a gyereket. Persze nem úgy mintha a sajátja lenne, de az hogy "elfogadja" szerintem kevés. Elváltunk ugyan, de minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a gyerekünk a legkevésbé sérüljön, ezt elég nehéz lenne úgy, hogy akár engem, akár az exemet még piszkálnák is hátulról. El kell fogadni, hogy van egy gyerekem és így az exférjem is még jó darabig az életem része lesz. Megjegyzem, gyerek nélkül az életbe nem akarnám többet látni.