Honnan az a közkeletű hiedelem, hogy a férfiak nehezen fogadják el új házastársuk előző házasságából született gyermekét?

Inkább fordítva. Ha a férfi összeáll egy ilyen nővel, az esetek 90%-ában a nővel él a gyerek, tehát, ha a férfi a nővel tervez, a gyerekkel is kell tervezzen.

Ez inkább a gyerekes pasiknál van. Az új nőci nem bírja elviselni még arra a hétvégi 1-2 napra sem a férfi gyerekét.

Ezt embere válogatja.

Én pont ilyen helyzetet tapasztaltam több esetben: hogy a férfi valóban nehezen fogadta el az új párja gyerekeit, sőt olyat is láttam, hogy mikor a hölgy meghalt, a férfi a már akkor felnőtt gyerekekkel meg is szakította a kapcsolatot, de addig sem rajongott értük.

De úgy gondolom, nők is ugyanúgy lehetnek ilyenek, tehát ez egyáltalán nem azon múlik ki milyen nemű.

Sőt, sokszor még néha nem is csak a jellemen. Előfordulhat például nagyon rossz esetben, hogy az előző házastárs az új ellen neveli a gyerekeket és ez nehezíti meg az elfogadást, meg sokféle élethelyzet előfordulhat.

Nőként azt mondom, hogy én elfogadnám, HA az apjuknál lennének elhelyezve. Ilyenkor nincs az, hogy most nem érünk rá, ne jöjjenek, nincsenek váratlan helyzetek. Mindig ott vannak, mindig számolni kell velük.

A másik az, hogy sajnos az olyan normális családokban is, ahol apa, anya, és a gyerekek együtt vannak inkább az anya intéz mindent. Az apa "nem csinál semmit", ezért nem lehet belekötni.

A mostohaapa valószínűleg nem főz, így őt nem lehet azzal baszogatni, hogy szar, nem eszem meg, stb.

Meg a gyerek sokszor az anyával marad, és ha az anyának születik is más apától gyereke, ő a családban marad. Ha apának van új nője, annak a családnak csak kéthetente a része.