A szüleitek házasságából milyen dolgot vittetek át a sajátotokba? Vagy mi az amit semmikép nem akartok/akartatok átvinni?

Csak a ruháimat,személyes dolgaimat,saját piperét,saját tv,saját laptop,saját ágynemű (saját pénzből iszonyat drágán) vittem,illetve amiket saját pénzből úgy vettem lakásba való dolgok,hogy az már a közös lakásba lesz (konyhai dolgok pl).

Szüleim szerint vihettem volna az egész szobát ahogy van,de berendezési tárgyakat inkább vettünk odaillőket.

Hirtelen 1 példa jut csak eszembe.

A szüleim soha nem feküdtek le haraggal, tehát este kötelező volt a kibékülés, meg kellett beszélni a problémákat, és csak utána mehettek aludni. :)

Nekem ez nagyon tetszik, és ugyan nem vagyok házas, de együtt éltem a volt párommal, és próbáltam átvinni ezt a dolgot.

De sajnos nem jött össze, képes volt nyál csorgatva aludni mellettem, amikor iszonyúan megbántott, és másnap úgy csinált, mintha mi sem történt volna. Másnap reggel, mikor elmondtam neki, hogy mi bánt, akkor csak annyit mondott, hogy hisztis p*csa vagyok. (szó szerint)

Nem is tartott sokáig a kapcsolatunk, nemsokkal később megtudtam, hogy amíg hazamentem a szüleimhez pár napra, addig ő rendszeresen hazahordta a szeretőjét a közös ágyunkba...

Szóval ehhez a megbeszélős dologhoz ragaszkodom, aki erre nem hajlandó, az mehet, amerre lát. :)

Nem tudom mi lehetne az, amit szívesen áthoznék a sajátomba.. Mivel apukám alkoholista (volt), rengeteget veszekedtek, a pofonok se voltak ritkák... így hiába erőltetem magam, sajnos nem jut eszembe olyan, amit tényleg szívesen átvennék. Vagyis egyvalami van, a hallgatás (amit nem is direkt vettem át, csak rám ragadt). Értem ezalatt, ha párom kiabál, vagy veszekszik, vagy valami kínja van velem, egyszerűen megnémulok, nem tudok hozzászólni. Ez néha még jobban felidegesíti, de nem direkt csinálom, egyszerűen ez ivódott belém kiskoromból, ha balhé van, akkor hallgass, ne szólj semmit, és akkor abbahagyja.

Szóval inkább nem kérek semmi ilyesmit anya első házasságából és ezeket a dolgokat is lepasszolnám :)

23/N

A szüleim elváltak. A férjem szülei pedig egyfolytában vitáznak (nem veszekszenek vitatkoznak) így ebből semmit nem akartam.

Viszont a szüleimtől szoktam meg azt, hogy amikor csak van lehetőség legyen közös program, akár baráti családokkal is. Amikor lehet megyünk mi is.

Anyukám nagyon gondoskodó és megtanított arra, hogy ha egy férfi betegnek érzi magát akkor babusgatni kell. :))

Persze, attól még lehet hogy én százszor rosszabbul vagyok, de azt úgysem hiszi el.

Mi sem fekszünk le haraggal, de ez saját döntés.

A szüleim házasságából az égvilágon semmi nem kell, mert pl. elváltak 1 éves koromban, azóta is utálják egymást.

De a nagynénéméknél példaértékű, hogy mennyire humorra tudják venni a szar dolgokat is. Ezt szeretném. Nem felfújni a dolgokat. Végülis nem cipelhetünk sérelmeket 50 évig, abból csak válás van.