Akik házas szülők gyermekeként nőttek fel (és nem is váltak el a szülők), azok fontosabbnak tartják, hogy ők is házasok legyenek mikor gyerekük lesz?

Igen, nem szeretném ha a gyerekem majd kamaszként szerelemgyereknek hinné magát.

Barátnőm folyton szomorkodik ezen, pedig apuja egyszerűen csak lelépett, amikor őt "megalkotta".

Vélemény a családom alapján, olyan felekről, akiknél házasok a szülők:

- én nem az, hogy fontosnak tartom, de szerettem volna, vágytam rá. Nem dőlt volna össze a világ, ha nem így lesz, ha a férjem mégsem akar házasodni.

- a testvérem egyenesen ellene van

- az egyik unokatestvérem konzervatív, neki fontos

- az ő testvére nem, neki teljesen mindegy

- 3 másik unokatestvérem van (férfiak), egyikőjük sem házasságpárti, 30-on túl vannak, élettárs, gyerek van, házasság nincs és nem is lesz

ebből kiindulva: az én környezetemben nem így látom, inkább azt, hogy kevesebben érzik fontosnak.

Nálam is és a férjem családjában is a házasság, a sok évtizedes házasság a megszokott, nincsenek válások. Mi is összeházasodtunk, nem a "gyerek miatt", hanem kettőnk miatt.

Mi úgy gondoljuk, hogy házasságkötés nélkül együtt lenni egy ponton túl egymás sértegetése.

Ezzel a gesztussal nyilvánítottuk ki a másik felé, hogy nem csak úgy vagyunk egymás mellett, nem csak sodródunk az életben, hanem tudatos megfontolással azt választottuk, hogy a másikkal, a másikért fogunk élni mostantól, és jöjjön bármi, a másik lesz a legfontosabb a számunkra.

A masik fel fele tisztelet es komoly elhatarozas elkotelezetseg jele a hazassag szimboluma.

Eszunkbe sem jutott volna eskuvo elott gyereket vallani.

mindket oldalon hosszu tartos hazassgot lattunk persze konfliktusokkal de kitartva egymas mellett.

Sajnos az en ferjem fiatalon elhunyt 4 gyerekkel maradtam egyedul.

Viszont megigertem neki nem aok ossze senkivel csak ugy szamara ez nagyon fontos volt igy ujra ferjez mentem.

Hazassag nelkul szamunkra egyutt elni elkepzelhetetetlen.

Szerencsere vannak meg olyan emberek akik igy gondolkodnak.