20-25-30 év házasság után milyen a kapcsolatotok/milyen az ennyi ideje házas szüleid kapcsolata?

A szüleim 26 éve vannak együtt, 21 éve házasok (én vagyok a legidősebb lányuk, 20 évesként). Nagyon szeretik egymást a mai napig, nagyon jó kapcsolatuk van, és ha új emberekkel találkoznak, nekik szinte az első megjegyzésük szokott lenni az, hogy "látszik, mennyire szeretik egymást!".

Van közöttük intimitás a mai napig, összebújva nézik a tv-t, szoktak csókolózni, ölelkezni, amikor tehetik, kézen fogva sétálnak. Mostanában, hogy egyre nagyobbak vagyunk a testvéreimmel, egyre több idejük van kettesben lenni, elmennek kirándulni, moziba, nagyon édesek :) Nemi életet is rendszeresen élnek, de ennél mélyebben erről nem tudok nyilatkozni - szerencsére :) Az évfordulókat minden évben ünneplik, személyes és különleges ajándékokat szoktak készíteni, adni egymásnak. Sokszor csak úgy meglepik egymást, mindketten nagyon sok romantikus gesztust tesznek a másik felé.

Persze vannak veszekedések és néha kicsit feszült a légkör, ennek ellenére azért a fentebb leírtak vannak túlsúlyban, és persze a nézeteltérésekre szükség is van. :)

27ev hazassag.46-47 evesek vagyunk,heti2-3 szex van,csok,es kezenfogva jarunk.

De volt rosszabb idoszakunk is,akkor ugy volt valunk.5 eve.azota jobb lett minden,uj lappal kezdtunk.

Volt olyan ,hogy mar alig volt szex 2 hetente,puszi,oleles zero.

Most igy a jo.

De ezert meg kellett szenvednunk.

31 év után a szüleim elváltak (bár előbb kellett volna, mert az utolsó 10 év nem volt valami fényes). Mindkettőjüknek van új komoly párkapcsolata. Anyukám nagyon szerelmes-boldog, apukám is jól van, de neki elég fájó még a dolog, ő nem akart elválni.

60 éve házas nagyszüleim már vagy 15 éve külön szobában alszanak, tvznek, egyfolytában megy a vitatkozás, de ők már így maradnak.

A férjem szülei egyfolytában veszekedtek, anyósom nagyon féltékeny volt, mert após későn járt haza, így már végképp nem volt kedve hazajárni időben. Aztán meghalt. Anyósom siratja, hogy milyen áldott jó ember volt és milyen jó volt a házasságuk.

Gáz, hogy ilyen mintákat látok magam körül...

Pedig az első válaszoló tökéletesen megfogalmazta!!!

Szeretjük. Nem lila köddel, sőt semmilyen köddel.

Egymás nézéséből tudjuk a másik gondolatát.

Néha(?) egymás idegeire megyünk, mint ahogy a fiataloknál is előfordul.

Szex? Egy nő a klimax közepén,végén, már nem igazán kívánja, és egy közel 70 éves férfinek sem ezen jár már az agya.

De megtanultunk alkalmazkodni egymáshoz, és meghagytuk a másik szabadságát. Muzsika tv-t néz, ami nekem az agyamra megy...Külön szoba, külön tv.

Dagad a lába?? Elfelejtette bevenni a vízhajtót.....

Ketten teszünk ki egyet. Néha még egyet sem...

30-40 év után olyan, mintha a másik felem lenne.

Hülyeségeivel, hülyeségeimmel, feledékenységeinkkel együtt.

Öregkor szépsége. (?)

A szüleim 50 éve házasok. Sose voltak puszilkodós, ölelkezős pár (ameddig visszaemlékszem rájuk), más a szeretetnyelvük. Külön szobában tévéznek, mert különböző típusú műsorokat szeretnek, de a szinte minden mást együtt csinálnak:-) Elképesztően különbözőek szinte minden tekintetben, sokszor házsártoskodnak egymással, mégis érezni a köztük lévő szeretet. Apám párás szemmel mesél néha nekünk anyámról (és fordítva is), 1-2 éve azt mondta, ő most is ugyanolyan szerelmes belé, mint amikor 54 éve először meglátta...

Néha attól rettegek, hogy ha valamelyikőjük meghal, a másik is utána fog halni, pedig kívülről tényleg nem a rózsaszín felhőcskén lebegő szerelmespárnak látszanak.

18 éves lány vagyok (van egy nővérem is). A szüleim sajnos nagyon elhidegültek egymástól, és ennek millió oka van. A legfőbb az, hogy nagyon másmilyen a két ember.

Azt hiszem, szeretik egymást, igen, de "csak" megszokásból... nem szokták egymást megcsókolni, azt hiszem, sosem láttam őket így. Legfeljebb ölelkezve, azt is akkor, amikor alkoholt ittak.

Néha, évente egyszer látom őket kézenfogva. Hogy élnek-e nemi életet... hát, azt hiszem, mostanság már nagyon ritkán. Talán nem is.

A testvérem régóta nem él már velünk, és így hárman itthon mind mintha egy-egy sarokba fordulva élnénk az életünket, a másikról alig tudomást véve... jó, ez így talán kissé túlzás, de csak egy kissé. Mind nagyon zárkózottak vagyunk, és ez az egész család helyzetét nagyon-nagyon megnehezíti...