Akkor állsz készen a házasságra, ha úgy érzed papír nélkül is boldogok lennétek egész életetekben, vagy akkor, ha úgy érzed, hogy a házasság lenne az, ami kifejezné kapcsolatotok komolyságát?

Én pedig akkor, amikor tudatosult, hogy nélküle nem tudnám leélni az életem.

Leélni mással is le tudtam volna. Csak nem így.

"ma 15:29"

Teljesen egyetértek!!!

Én házasságpárti vagyok, ha komolyan gondolja, házasodjunk össze, ha nem gondolja komolyan, akkor nincs harag, de ne raboljuk egymás idejét. (Persze nem azonnal, de néhány éven belül.)

A házasság a végleges elköteleződés SZÁNDÉKÁT jelenti számomra. (Tudom, hogy nem garancia, de a szándék is fontos!)

Szerintem akkor áll készen a házasságra az ember, amikor ezt a részét látja a dolognak (az elköteleződést).

De ha valaki papír nélkül is boldog (ehhez mindkét félnek úgy kell gondolni, hogy nem kell papír), azt is el tudom fogadni. Én nem ilyen vagyok. Nekem úgy tűnik, hogy akinek "nem a papír számít", annak számít csak igazán, hiszen ha nem számítana, akkor simán aláírná a párja kedvéért... (itt arról beszélek, amikor egyik - általában a nő - akarja, másik nem). Nekem ebben benne van, hogy az illető elvan, szereti, boldog... de mindig egy jobbra vár, csak talán lusta ahhoz, hogy keressen.