Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Valaha megbánom a házasságunkat, hogy előtte nem éltem igazán?
27 éves nő vagyok, a párom 29. 18 évesen megtaláltam a számomra tökéletes férfit, azóta együtt is vagyunk. Voltak nehézségek a kapcsolatunkban, de mindig meg tudtuk oldani, mert oda jutottunk, hogy bármi is van szeretjük egymást és egymás nélkül nem tudjuk elképzelni az életünket.
A párom egy jó megjelenésű, majdnem 2 méter magas férfias férfi, mérnök végzettsége van, nagyon jó munkája van, amivel nagyon jól keres. Mindenünk megvan, nagyon jó életszínvonalon élünk. Soha nem kellett féltékenykednem, mert a 9 évünk alatt egy nővel sem került félreérthető helyzetbe, nagyon családcentrikus, már 25 évesen felhozta, hogy ő benne lenne abban, hogy gyermeket vállaljunk, akkor vettük meg a lakásunkat.
Ennyi év után is érzem, hogy imád, sokszor elmondja, hogy mennyire szeret, a szex is jól működik közöttünk.
A családja is nagyon normális, az én családommal is nagyon jó a kapcsolata, a bátyámmal legjobb barátok lettek. Az esküvői tanúja is a tesóm lesz.
Jövőre lesz az esküvőnk. Abban is látom, hogy mennyire lelkes, jön-megy intézkedik, alkudozik, még több mint 1 évünk van, de az étteremmel, a vőféllyel, zenekarral megegyeztünk a páromnak köszönhetően.
És most, jön a DE. A páromnak előttem voltak kapcsolatai, de nekem egy sem, még csak egy rendes csókot sem kaptam más férfitól.... Valaha megfogom bánni, hogy nem voltak előtte kapcsolataim? Nem csak a szex miatt, hanem érzelmi téren is, hiszen elképzelésem sincs milyen más férfit szeretni, milyen egy másik férfival kapcsolatban lenni.
Mi erről a véleményetek?
válasza:30 as, és ti hány évesek vagytok?Jó ilyet olvasni...
Mi 46-47
A 27 es voltam.
Látod ,kérdező, ilyenre is van példa, úgyhogy ne izgulj,inkább örülj,és készülj az esküvődre..:) !
válasza:Amikor olvastam a kérdésed teljesen kiakadtam pár változtatással mintha az én páromat olvastam volna. :)
Mi 17 évesen jöttünk össze,most 25 évesek vagyunk, ő is nagyon jó megjelenésű,sportos, majdnem 2 méter, és szintén mérnök,boldogan,jól élünk, a jövőt tervezzük.
Családcentrikus,nagy családot szeretne, soha nem kellett féltékenykednem,a tenyerén hordoz, nagyon jó a szex köztünk,szeretem a családját,mindenbe támogat, segít a házimunkába.Tényleg szinte tökéletes,remekül kiegészítjük egymást.Ezeket azért írtam le,hogy mennyi minden stimmel :)
Tudod milyen szerencsések vagyunk de komolyan? Sokan egy egész életen át keresnek és mégse találnak hasonló embert aki szerelem, társ,barát és igazi férfi egyszerre.
Nálunk egy különbség van,nekem előtte volt már egy másik pasival "kapcsolatom", viszont neki én voltam mindenbe az első (kapcsolat, csók is)
Én inkább bánom,hogy nem ő volt az első és az egyetlen amit megtanultam abból a kapcsolatból,hogy tényleg milyen szerencsés vagyok.
Nála nem érzem, hogy lennének olyan érzései,mint Neked(vagy csak nagyon ügyesen titkolja:P),de sose értette meg ezt az éljük ki magunkat felfogást.Semmivel se lennénk többek tőle, viszont ez után a kapcsolat után,ami köztünk van örökké sírhatnánk ,mert még egy ilyen nem lenne az biztos.
Én is hallgattam egy időbe,hogy milyen hülyeség már,hogy 17 évesen megtaláltam az igazit, és már annyi az életemnek, ha lenne eszem,akkor kidobnám és pasiznék. Az az érdekes,hogy mindig olyan jóakarók tanácsolták ezt nekem akik megfeszültek azon,hogy találjanak végre egy normális pasit, de mindig boldogtalanok voltak, mert csak idiótákat találtak, akik csak kihasználták őket. Miután mindenkinek megmondtam,hogy nem vagyok én bolond, leálltak.(Párom elárulta,hogy egy időbe neki is folyton emiatt rágták a fülét az örök szingli haverjai)
Am végső soron minden nő az ideálist keresi (majdnem mindenki),ezért kerül a legtöbb nő annyi pasival kapcsolatba.(mivel megtalálni általában piszkosul nehéz). A környezetembe csak két nőt ismerek aki hasonlóan normális pasit talált(ők is fiatalon jöttek össze),a legtöbben csak szenvednek. Van az a mondás is és szerintem van benne valami, hogy 30 körül a legnormálisabb nők és pasik már elkelnek, foglaltak és csak nagyon kevés marad.
Szerintem csak megijedtél, mert most döbbentél rá,hogy ez most már egy életre fog szólni ,ami azért nagyon sok idő:)
De képzeld el,hogy milyen jó jövő fog a párod mellett rád várni,gondolom nem fosztanád meg magad tőle.
Amit tanácsolok: próbáld kiverni a fejedből ezeket a rossz érzéseket teremtő gondolatokat és inkább szeresd mindennél jobban a párod, mert nagyon megérdemli! Sok boldogságot! :)
válasza:Voltaképpen nem az zavar, hogy "milyen lenne mással?", mert a leírtak alapján tudható, hogy ennél jobb nem lehetne.
Nem arról van inkább szó, hogy kicsit szégyelled, hogy neked nem volt más, mint ha nem is tudtál volna mást szerezni? És ez kicsit sérti a hiúságodat? Őszintén.
Mert nekem pl. 3 ffi volt a férjem előtt, neki sokkal több nő, és párszor megfordult a fejemben ez - egyszer tett is célzást a tapasztalataimra, de nem kell félteni, megkapta a választ.
Szóval van valamiféle külső trend, aminek próbálunk mi is megfelelni, és azt hisszük, nem érünk annyit, ha nem úgy történik, ahogy legtöbbekkel. (Legalábbis azt hisszük.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!