Még lehet esély rendbe hozni a házasságunkat?

Ha akarod igen.

Az esély meg van rá, ismerek olyan párt, aki szétment pár hónapra megcsalás miatt, évekkel ezelőtt, és most is együtt vannak, kb. 30 éves házasok már. Ha újra tudsz benne bízni és megéri neked folytatni, akkor igen, megmenthető. Kérdés, hogy jó neked így az élet, boldog vagy-e mellette. Mert egy életed van, azt se felejtsd el.

Ha mindketten akarjátok, akkor igen. A gyerekeknek mindkét szülőjére szüksége van. Egy anya nem törődhet csak a saját boldogságával. A gyerekeket NEM érdekli, hogy boldog-e az anyjuk. Ők csak teljes családban akarnak felnőni.

Szerintem te is tudod a választ, látszik, ahogy a kérdést írod.

Nem egyszerű kérdés ez. Azt hiszem hogy azért nem lehet/nem érdemes annyival lerendezni a dolgot, hogy mit érzel most, hogy mennyire van, avagy nincs éppen bizalom, meg hogy kutyából nem lesz szalonna... Remélhetőleg kedves kérdező, egy pillanatig sem hagyod figyelmen kívűl -amikor itt felteszel egy ilyen kérdést-, hogy ahogy mondani szokták, a kibicnek semmi se drága...viszont neked meg van nem csekély kötődésed, közös múltad, az életed egy nagy része, amit kvázi belefektettél már ebbe a kapcsolatba, nem beszélve a kapcsolatod/házasságotok gyümölcseiről és az ő életükről... Én azt gondolom egyrészt hogy megbocsátani szinte(!) bármit meg lehet és kell. Másrészt azt hiszem a jó kérdést kell feltenni. S ilyen utóbbi talán az is, hogy tényleg úgy érzed-e és mondhtod-e azt, hogy szereted/szeretted őt...mert amennyiben igen, és nyilván igen, akkor egy ilyen szituációban, bizalmi válság idején, ezzel az alappal már tovább lehet menni ahhoz a kérdéshez, hogy mit is jelent számodra a szeretet...én azt gondolom hogy a szeretet nem csak egy aktuális érzelmek kérdése, hanem akaratlagos és tudatos dolog is jó esetben, s mint ilyen azt jelenti, hogy képes vagyok dönteni valaki mellett akkor is, ha a szívem éppen mást diktálna. Talán érdemes megpróbálni így hozzáállni a kérdéshez, amikor elbizonytalanodsz... Valamint érdemes megpróbálni -bár közhely, de mégis azon az alapon hogy mindíg kettőn áll a vásár- hogy hol lehet az a pont, amire talán nem figyeltél eléggé te sem, s talán te is hibáztál (s nem csak az áldozat aspektusából szemlélve a dolgot), s megpróbálni esetleg korrigálni, javítani a dolgokon, mint ahogy talán bármit -de különösen egy kapcsolatot/házasságot- érdemes megpróbálni, amíg csak minimális esély is van rá, megjavítani, ha elromlott, mielőtt (illetve ahelyett hogy) az ember kidobná.

...valamint ha megkísért a kétely ennek kapcsán, hogy mégis érdemes-e, és hogy nem inkább fölösleges balekság és időpocsékolás megpróbálni folytatni így, csak azt tudom mondani hogy te azért vagy felelős, amit te teszel, s amik megpróbálsz a megromlott dolgok megjavítására, helyrehozatalára, s ami rajtad kívül álló ok, ha ez mégse sikerül, azért már nem te vagy/leszel a felelős, s legalább nem kell szemrehányást tenned magadnak, ha őszintén mindent megpróbáltál. Időpocsékolásnak számomra inkább az tűnne, ha az ember küzdelem nélkül eldobna 16 évet...