Még lehet esély rendbe hozni a házasságunkat?

Szerintem ahogy az egyik előző válaszoló írta Te is tudod a kérdésedre a választ a lelked legmélyén,csak talán még saját magadnak sem mered bevallani. Az írásaidból nagyon úgy tűnik,hogy már csak vegetálsz ebben a kapcsolatban,és szerintem a férjed is ugyan így van ezzel! Ha nem bízol benne ( ami érthető) akkor ez már el van veszve,úgy gondolom,hogy akkor kellett volna külön válni amikor kiderült a megcsalás. Így csak az idődet vesztegeted ebben a kapcsolatban,pedig találhatnál valaki mást akivel boldog lehetnél. Az,hogy vannak közös gyerekeitek pedig szerintem ne tartson vissza,hiszen attól mert az embernek gyerekei születnek nem foszthatja meg magát a boldogságtól. A gyerekeid egy nap kirepülnek,és akkor mi lesz? Ott állsz egy ilyen házasság közepén egyedül,csak azért mert a gyerekek miatt benne maradtál ebben. Mennyivel jobban hangzik az,hogy kirepülnek a gyerekek,és Te ott maradsz egy olyan emberrel akivel kölcsönösen szeretitek egymást.

Én meg azt érzem a szavaidból hogy pillanatnyilag az dominál nálad, hogy belelovaltad magad a saját -nyilván egyébként jogos- sértettségedbe és jelen pillanatban nem is szeretnéd elengedni a vélt, vagy valós sérelmeid dédelgetését, s talán próbálod a másikat büntetni is a jelenlegi viselkedéseddel. De valójában -mivelhogy ahogy írtad, a férjed próbált és valójában változott is- így igazából neked kéne eldönteni, hogy amikor azt kérdezed hogy "rendbe lehet hozni még a házasságunk, vagy már nincs rá esély?", akkor te valójában milyen választ szeretnél hallani a kérdésedre, hiszen az alapján amit írsz -bármily igazságtalanul is hangzik ez- jelen pillanatban te vagy a kerékkötője a továbblépésnek (akár együtt, akár külön), s neked kéne eldönteni hogy a saját sebeid nyalogatása és az, hogy a másik orra alá dörgöld a szemétségeit és az általa okozott szenvedésed, vagy a házasságod... Ez előbbi variáció nem túl előremutató. S tapasztalataim szerint (nem feltétlen hűtlenség ügyben) a sértett fél sokszor szereti megpróbálni minél tovább megtartani ezt az állapotot, ahol a társával szemben egy kvázi erkölcsi magaslatra helyyezheti magát akár huzamosabb időn keresztűl is -jelszóval hogy nem tud dönteni-, és onnan, a sértettségéből lefelé beszélve, játszmázva, érzelmileg zsarolni a másikat. Ami szintén nem túl fair. Úgyhogy szerintem ezt a kérdést érdemes volna olyankor feltenni, amikor komolyan is gondolod (már hogy valós szándék van benned a megoldásra). Mondom mindezt a tévedés kockázatával.

Jav.: ...vagy a házasságod fontosabb-e...