Valaha megbánom a házasságunkat, hogy előtte nem éltem igazán?

27 éves nő vagyok, a párom 29. 18 évesen megtaláltam a számomra tökéletes férfit, azóta együtt is vagyunk. Voltak nehézségek a kapcsolatunkban, de mindig meg tudtuk oldani, mert oda jutottunk, hogy bármi is van szeretjük egymást és egymás nélkül nem tudjuk elképzelni az életünket.

A párom egy jó megjelenésű, majdnem 2 méter magas férfias férfi, mérnök végzettsége van, nagyon jó munkája van, amivel nagyon jól keres. Mindenünk megvan, nagyon jó életszínvonalon élünk. Soha nem kellett féltékenykednem, mert a 9 évünk alatt egy nővel sem került félreérthető helyzetbe, nagyon családcentrikus, már 25 évesen felhozta, hogy ő benne lenne abban, hogy gyermeket vállaljunk, akkor vettük meg a lakásunkat.

Ennyi év után is érzem, hogy imád, sokszor elmondja, hogy mennyire szeret, a szex is jól működik közöttünk.

A családja is nagyon normális, az én családommal is nagyon jó a kapcsolata, a bátyámmal legjobb barátok lettek. Az esküvői tanúja is a tesóm lesz.

Jövőre lesz az esküvőnk. Abban is látom, hogy mennyire lelkes, jön-megy intézkedik, alkudozik, még több mint 1 évünk van, de az étteremmel, a vőféllyel, zenekarral megegyeztünk a páromnak köszönhetően.

És most, jön a DE. A páromnak előttem voltak kapcsolatai, de nekem egy sem, még csak egy rendes csókot sem kaptam más férfitól.... Valaha megfogom bánni, hogy nem voltak előtte kapcsolataim? Nem csak a szex miatt, hanem érzelmi téren is, hiszen elképzelésem sincs milyen más férfit szeretni, milyen egy másik férfival kapcsolatban lenni.

Mi erről a véleményetek?