Feleségek, szerintetek 30 év körül szülni az első gyereket az késő? (csak kor szempontjából érdekel) Akik 30 körül szülték az elsőt, Ti megbántátok utólag, hogy nem előbb vállaltatok vagy ez így volt jó?

71: "Az pedig, hogy hány éves leszek majd a gyerek érettségijén meg amikor az esküvője lesz, most komolyan kit érdekel??"

Ezzel senki sem tud tervezni. Apám 40 volt amikor én születtem, 80 elmúlt és vidáman nézi az unokáit. Míg az elmúlt fél évben két fiatal anyuka halt meg a környezetemben, az egyik 33 a másik 27 éves volt. Az első egy kislányt hagyott itt, a másik két gyereket, egy ovist és egy általános iskolást.

26 voltam, mikor először előjött bennem komolyan a vágy a gyerekválllásra, addigra lettem kész a sulival, illetve akkor jegyeztük el egymást a férjemmel. A munka miatt még várunk, legkorábban 28 leszek, ha gyorsan összejön. Így utólag szerettem volna már 26-27 évesen szülni, bár eredetileg 30 körülre terveztük az elsőt, a gyerek utáni vágy viszont előbb jött.

Az, hogy ez mennyire késő, csak később fog kiderülni, még nem tudjuk hány gyereket akarunk. Kettőre gondoltunk, de az egy, vagy a három is jó lenne attól függően, hogy az elsővel milyen lesz majd szülőnek lenni.

Az, hogy mennyire jó, ha van testvér, egy jó kérdés. Sok családban nincs jó kapcsolat a testvérek között, viszont sokaknál igen. Nekünk a tesómmal nagyon jó a kapcsolatunk, de ez azóta van így, mióta nem lakunk egy háztartásban:D Szerintem minden helyzetnek megvan az előnye és a hátránya, azokat kell mérlegelni. Az ,,Egy gyerek nem gyerek"-re meg én azt kérdezném, hogy akkor az micsoda? Kiscsirke?:D

Azt kihagytam a válaszomból, hogy nekem van 1 testvérem, de sokra nem mentem vele...nem jó a kapcsolatunk, alig ismerem, mert nem együtt nőttünk fel, később amikor közeledni próbáltam, ő ezt nem támogatta. Szóval ennyi. Én a magam részét megtettem, kényszeríteni, megalázkodni nem fogok.

Szerintem nem kell feltétlenül testvér. Mindenki annyi gyereket vállaljon amennyiről gondoskodni tud, és pl nem ketten hárman, többen fognak 1 szobában nyomorogni. Nagyon idegesítő a közös szoba, ha nem jönnek ki egymással...Egy másik embert elviselni, nem csak nevelés kérdése....függ a testvér személyiségétől is, mennyire jönnek ki egymással.

Én úgy vagyok vele, hogy már akkor boldog lennék ha 1 gyermekünk lenne....de pl inkább 1 mint 3 (nekem 3 már sok)