Feleségek, szerintetek 30 év körül szülni az első gyereket az késő? (csak kor szempontjából érdekel) Akik 30 körül szülték az elsőt, Ti megbántátok utólag, hogy nem előbb vállaltatok vagy ez így volt jó?

Nem, 30 évesen egyáltalán nem késő. 33 évesen szültem a nagyobbik gyerekünket. Azért akkor, mert addigra volt meg bennünk a gyerek utáni vágy. Először azt hittem, h hűű de későn szültem, aztán ahogy lett több kisgyerekes ismerősöm, kiderült, h a legtöbbje 1-2 évvel idősebb nálam. Most 6 éves a nagy lassan, egyáltalán nem bántam meg, h ennyi idősen szültem. Korábban azt hittem, h jaj majd lemaradok dolgokról a munkámban. Pedig dehogy.

Nekem van egy tesóm, szerencsére nagyon jó a kapcsolatunk. Apukám, férjem egyke, ők voltak, akik mindnenképp két gyereket szerettek volna. A férjemen azt látom, h nem jó az egykeség, a szülei halála megviselte, mi maradtunk neki mint család.

38 éves vagyok, 5 éves gyermekem van, 33 évesen szültem.

Nem érzem azt, hogy előbb kellett volna.

Ennek sok oka van:

- egyrészt kapcsolati oldal (előtte házasodtam, találtam meg azt, akivel lehet)

- másrészt karrier, tanulás: aki felsőoktatásban tanul, az eleve 23-24 éves, mire az első diplomáját megkapja. Ha dolgozol 1-2-3 évet, tapasztalatot szerzel, továbbképzed magad, mindjárt 27-28 éves vagy és ekkorra van pár év biztosítási időd is, hogy egyáltalán legyen egy nem segély alapú ellátásod

- a munka oldal annyiban is fontos, hogy hacska nincs nagyon erős családi segítség, azért akár egyedül, akár párban is kell idő, míg sikerül összegyűjteni akár a közös otthonra valót, akár a gyermekvállaláskor kieső jövedelmet, akár együtt a párnak közös élményeket szerezni a gyermekvállalás előtt stb.- általában ez sem 1 év

- pszichésen is meg kell érni az anyaságra, apaságra, családi sezrepre. Van, akinél ez már megvan 20 évesen, van, akinél meg 28-30 évesen. Ez nem előny vagy hátrány, hanem tény, lelki beállítottság, tapasztalatok, családi muinták stb. kérdése

Nekem egy gyermekem van, ennyi is marad. Egyrészt azért, mert időközben már egyedülálló vagyok, így fizikailag is korlátos a dolog :), másrészt a jelenlegi és prognosztizált anyagi/vagyoni helyzetemet alapul véve (és nem a segélyekre, adókedvezményekre egyebekre apellálva!) ennyit tudok nagy valószínűséggel eltartani normálisan, ha be nem üt egy nagy krach.

Attól, hogy valakinek nincs testvére lehet még jó ember és lehetnek értékes baráti kapcsolatai. nekem van testvérem és több, mint egy évtizede messze él tőlem egy másik ország állampolgáraként- tehát ez sem feltétlenül garancia semmire.

A családját az ember nem választja meg, szokták mondani, de a baráti körét megteheti és egy értékes barátság is lehet olyan meghitt és megbízható, mint egy családi kötelék.

Arra pedig, hogy idős korban kell gondozni az idős szülőt- ez sem feltétlenül így van. Sőt, minél később vállal valaki gyermeket, sajnos annál kisebb az esélye, hogy a felnőtt gyerekének kell gondozni (magyarul hamarabb meghal). Így voltunk mi is a szüleinkkel, akik mindketten 30+ voltak, amikor mi születtünk és a huszas éveink közepén haltak meg.

Így egyébként sajnos vagy nem, de az örökségünk is megnyílt szegény szüleim halálával, így pl. a családalapításhoz is volt részben kezdőtőke.

Egyedülállóként én hiszek az öngondoskodásban: nem akarok arra számítani, hogy a felnőtté váló gyermekem kényszerüljön majd az ápolásomra, így igenis tervszerűen teszek féle a nyugdíjas napjaimra (önkéntes pénztár, TBSZ számla, egyéb megtakarítás) és pl. az is egy szempont a munkavállalásban, hogy bejelentett, normális munkaviszonyom legyen, fizetett járulékaim stb.

Nem lehet ezt ilyen feketén-fehéren felfogni, hogy aki egyke annak csak rossz lehet, aki meg családban nőtt fel, az csak happy- mindkét táborban lehetnek kisiklott életek és boldogság is. Nemcsak ettől függ.

30 éves kor fölött már előfordulhat hogy nehezen jön össze, ha esetleg még rá is kell segíteni akár 35-ig is tolódhat a dolog. Az meg már elég késő, nem szülni, hanem felnevelni (leszel vagy 60 mire megházasodik). Belefér persze, de szerintem nem ideális.

Egykeségnek van előnye is, hátránya is, szerintem ezt tedd fel külön kérdésben mert oldalakat lehetne írni róla.

Fizikailag egyáltalán nem késő 30 évesen, ennek bárhol utána lehet nézni, nem kell elhinni a hülyeségeket, amit itt egyesek teljesen tudatlanul írnak. Persze idősebbeknél nő a kockázat valamivel, de az azért nem a 30-as évek eleje.

Lelkileg pedig sokan pont ilyenkor lesznek rá érettek. Huszonévesen még tanulnak, szórakoznak sokan, ilyenkorra viszont már megállapodnak, "megérnek" a családalapításra. Régebben más volt, hamarabb kezdődött a nagybetűs élet, de mára már ez is kitolódott kicsit.

Persze nem azt állítom, hogy senki ne lenne érett fiatalon a gyerekvállalásra, csak most már egyre többen vállalnak inkább a harmincas éveik elején és nincs is ezzel semmi baj.

Én egyke vagyok, soha nem éreztem semmilyen hátrányát.

Szívesebben szültem volna korábban, de nem volt akkor még olyan komoly párkapcsolatom, ahol erre vágytam volna.

Szerintem nem hátrány az egykeség, nem ezen múlik, hogy valaki milyen lesz. Hiszen egy többgyerekes család is lehet rossz, nem is minden testvér van jóban. És egy egygyerekes család is nevelheti szépen a gyerekét.

Én nem tapasztaltam ilyet, hogy az egykék önzőbbek lennének. Ha végigfutok gondolatban az ismerőseimen, akkor nem ezen múlik, hogy valaki önző vagy sem, hanem hogy hogyan nevelték, milyen közösségben nőtt fel. Az egyke gyerek sem a külvilágtól elzárva nevelkedik :D

Harminc évesen semmi gond nincs azzal ha valaki akkor vállal babát.

De első baba esetében mondanám, hogy késő. Főleg hogy ha még az illető szeretne gyereket. Közre játszanak a kockázati tényezők, sajnos bizonyított, hogy a nő korával nő a genetikai betegségek esélye is.

Illetve az, hogy mindenki szeretné a gyerekét látni felnőni és nem 60+ egy kamasz gyermekkel küszködni.

A testvérek közötti nagy körkülönbség pedig kerülendő.

30 évesesn szültem, egy doki megjegyezte, hogy a legjobb kor, mert már érett felnőtt vagyok, de még bőven elég fiatal, hogy bírjam. Akkor bánom kicsit, hogy nem szültem korábban, amikor elgondolkozok azon, hogy ha a lányom is 30 felett fog szülni, akkor én már 60 leszek, hogy fogok unokázni. De reméljük fitt 60-as nagyi leszek :)

Én szeretnék tesót, férjem nem (egyelőre). Majd meglátjuk mi lesz, sajna a munkahelyem nem túl támogató. Az én tapasztalatom szerint minden egyke elég önző és elvárják, hogy körülöttük forogjon a világ, nekem van tesóm, férjemnek nincs, én ezért is szeretnék még egy babát.