Külön kassza - hogyan?

Kérdező, mindegy, hogy ki mennyit keres, ha mások a pénzügyi megfontolásai a párnak, másképp kezelik a pénzt.

Hiàba keresnek egyformán, ha az egyik a fizetése kétszeresét is simán elköltené.

Két ember csak a legritkább esetben ért egyet minden pènzügyi kérdésben, ezért is célszerű a külön kiadásokat külön kezelni.

Nem olvastam el a válaszokat.

Nálunk ez úgy működik, hogy amikor összeköltöztünk, néhány hónapig figyeltük, hogy mire mennyi megy el. Rájöttünk, hogy a kajaköltség, és a számlák összege kb. megegyezik (átalányt fizetünk mindenhol, szóval nem változik a számlák összege), persze nem fillérre pontosan, de nagyjából. Így, mivel a vásárlást általában én intézem, ezért azt én fizetem, a számlákat pedig a párom. Ha van valami egyéb költség, azt felezzük (pl nyaralás - most párom fogja fizetni a szállást, én meg a benzint meg a kaját meg az egyebeket, ez kb ugyanannyit fog kitenni).

Ezen felül mindenki arra költ és annyit, amennyit akar.

Ez azért alakult így, mert én nem akartam abból balhét, hogy mennyi ruhát veszek, ő meg nem akart abból balhét, hogy mennyit költ számítógép/bicikli alkatrészre (előző kapcsolataink tapasztalata alapján).

Nálunk teljesen jól működik. Ő egyébként kétszer annyit keres, mint én, és én nem érzem jogosnak, hogy az általa megkeresett pénzt szórjam két kézzel. Szerencsére azért én is jól keresek, így marad bőven pénzem. Tartaléka mindkettőnknek külön van, illetve van egy közös, amit az esküvőre teszünk félre. Gyereket nem akarunk, így a pelenkát ki fogja fizetni kérdés nálunk nem mérvadó :)

27N 28F

Nekünk külön bankszámlánk van, de a házassággal a kassza közös. Soha nem volt belőle vita, hogy akkor most én 20 FT-al többet adtam a közösbe. Amit ki kell fizetni, azt kifizetjük, egyszer én, egyszer ő. Nincs olyan hogy fennmaradó rész, mert ami megmarad, az megy a közös megtakarításba.

Ha venni akarok valami ruhát, könyvet, stb. megveszem, és a férjem is megveszi. Természetesen a nagyobb kiadásokat megbeszéljük, és együtt döntünk.

Tehát az hogy két külön bankszámlán van a pénz, az csak azért van így, mert még nem vettük rá magunkat, hogy összevonjuk őket :)

"Ezért látom furcsának, ha az egyiknek úgymond több költõpénze van."

De miért furcsa? Nálunk jelenleg a férjem keres többet, én félmunkaidőben vagyok. A saját költségeimre bőven telik, nem értem, hogy miért kellene a férjem pénzét költenem? Miért, ha egyszer ő dolgozott meg érte?

"vagy ha szeretnénk valami extrát, amit közösen fogunk használni pl valamit a házba, akkor megbeszéljük, hogy abból a maradé 50ezerbõl inkább azt vegyük meg abban a hónapban az egyéni költekezések helyett."

Nálunk meg egyszerűen az veszi meg az extrát, aki szeretné. Ha közösen, akkor közösen. De őszintén szólva nekem holtmindegy ám, hogy hány colos a tévé meg van-e Playstation 4 meg milyen a hangfal meg mittudomén. A férjemnek ezek fontosak, ő megveszi. Őt ugyanígy nem hatja meg, hogy a párnahuzat 1.500ft-os vagy 4.000-ftos, vagy hogy milyen függöny kerül ide vagy oda (mármint egy bizonyos kereten belül pl. szín és stílus érdekli, de az ára, anyaga nem). Engem viszont ez jobban érdekel, így én adok ki rá pénzt és kész. Nem értem miért kellene beszállnunk azokba a költségekbe, amik a másik érdekei és minket hidegen hagynak...

Ugyanígy persze vannak közös dolgok, pl. nyilván mindkettőnk igénye, hogy legyen mosogatógép, azt közösen dobjuk össze. De nem kényszerítjük rá a saját hóbortjainkat a másikra, hanem egyszerűen elintézzük mi magunk. Meg is bolondulnék, ha azon kellene egyezkednem vele, hogy melyik márkájú és típusú hangfal éri meg, lévén szerintem egy bizonyos árkategória felett uyganolyan mind...

Szóval nálunk nincs az, hogy az egyik "éhenhal" a másiknak meg bőven marad a a "megbeszélt" dolgok után, mert 1, ha akarunk valami ilyesmit venni, akkor akkor vesszük meg, ha megengedhetjük magunknak 2, nem kényszerítjük a másikra a saját akaratunkat.