Névfelvétel, szerintetek kinek van igaza?

Én biztos nem venném fel senki nevét úgy, hogy X Y-né, elvégre van nekem saját nevem, miért éljek tovább egy férfinévvel?

Amúgy nálunk is szóba került, hogy az esküvő után mi lesz a névviseléssel, és ugyanazt mondtam a páromnak: Vagy mindketten felvesszük egymás nevét, vagy mindenki megtartja a sajátját. Mivel ő nem akar nevet változtatni, marad mindenkinek ugyanaz a neve, mint ami eddig volt. Nálam a Szabóné Takács Lujza-féle verzió sem játszik, teljesen idegen tőlem, hogy az én nevem elé odabiggyesszem, hogy ki a "gazdám", miközben a férjem neve marad az, ami volt. Azzal semmi bajom nem lenne, ha kötőjeles családnevünk lenne, amit mindketten viselünk, hiszen akkor az onnantól kezdve a mi közös nevünk, mint családé. De mivel a páromnak nem tetszik, nyilván nem erőltetem rá, így viszont megtartom a sajátomat, mert nincs vele semmi bajom, megszoktam már az évek során, jó ez nekem :) Igazából nálunk ennyi volt a kompromisszum, mivel én szerettem volna közös családnevet, a párom meg nem akart nevet változtatni, a köztes megoldás lett az, hogy nem változtat nevet egyikük sem.

Viszont pl. a leendő gyerekeinknek a párom vetette fel, hogy adjunk kötőjeles nevet, mert úgy gondolta, hogy úgy igazságos, ha az én nevem is ott van, de mondtam neki, hogy igazából ehhez én nem ragaszkodom, főleg, hogy a mi nevünk sem lesz kötőjeles, úgyhogy kapják inkább csak az ő vezetéknevét a leendő gyerekeink, az ö neve úgyis szebb. Nem mintha az enyém csúnya lenne, de az övének jobb a hangzása, és egyszerűbb is leírni (az enyémet mindig elrontják, az övét ritkábban). De azt is tökéletesen megértem, ha egy nő szeretné, hogy a gyerekei az ő nevét is viseljék. Ugyanazon az alapon, mint ahogy a férfi is azt szeretné, hogy az ő nevét viseljék a gyerekek. Erre teljesen jó megoldás a kötőjeles családnév, hiszen így mindkét szülő neve odakerül. Ez csak akkor nem jó, ha a kettős családnév nagyon bénán hangzik együtt, mittudomén, mondjuk Hideg-Melegh vagy Erdő-Mező, vagy hasonló, mert ez elég röhejes, vagy ha nagyon eltérő hangzású a két név, mondjuk Szentgyörgyi-Reisinger, és társai.

Szóval én ebben a kérdésben a nőnek adok igazat, tekintve, hogy a férfi olyat vár el tőle, amit amúgy ő maga sem lenne hajlandó megtenni: a nő vegye fel az ő teljes nevét és váljon meg a sajátjától, miközben a nő csak annyit kért tőle, hogy a saját vezetékneve mellé tegye oda az ő családnevét is, de a férfi szerint ez túl macerás. Ugyanannyi macerával jár, mintha a nő változtat nevet, annyi különbséggel, hogy a nőnek így gyakorlatilag megszűnik létezni a saját neve (jó, tudom, szokták kérni a születési nevet is, de ettől még az ő hivatalos neve egy férfinév-né lesz), őt ettől kezdve úgy fogják hívni, hogy XY felesége; míg a nő kérése csak annyi, hogy a saját nevük mellett mindketten viseljék egymás vezetéknevét is. Ráadásul ha ez nem felel meg a férfinak, akkor csak annyi lenne, hogy mindenki megtartja a sajátját, ami igen, szerintem kimeríti a kompromisszum fogalmát, hiszen így akkor senki nem változtat semmin. Hogy a férfinak ez sem felel meg, az azt mutatja, hogy ő nem hajlik a kompromisszumra. Amúgy azon kívül, hogy a családjában hagyomány, tényleg mi értelme van XY-né nevet felvenni?

"Az hogy a férfi felveszi a nőét, egy feminista szélsőség, az x y-né meg egy hímsoviniszta szélsőség."

Miért is?

Ha a nő felveszi az rendben van, fordítva szélsőség? :)

Az xy-né más tészta, annak a fordított megfelelője xy-fi lenne. Mi lenne, ha a kérdező ragaszkodna ahhoz, hogy a férjét Kiss Évafi-nek hívják ezentúl? Ugyanaz pepitában!

Igen, ugyanaz pepitában, akkor, hogyha a marsról jössz, és most kezded megismerni ezt a társadalmat. De itt évszázadok alatt kialakult egy patriarchális rendszer, és az a hagyomány, hogy a férfi a családfő, a fő meg ugyanúgy lehet döntéshozó, de a férfi neve alatt "működik" a család. Ahhoz képest, hogy 30-40 éve még teljesen megszokott volt, hogy valakit xy-nének hívnak, óriási haladás volt, hogy pl anyukám esetében a szülei nagy nehezen elfogadták, hogy x-né valaki legyen, megtartva az eredeti nevét is. Aztán még nagyobb haladás, hogy ma már simán felveszi egy nő a férje vezetéknevét a keresztneve elé, és így nincs benne, hogy né. Lehet, hogy 100 év múlva az is normális lesz, hogy a férfi is felveszi a nő evét, mintha közösen alkotnának egy új családot, új névvel, de jelenleg nem az. Olyan mintha az itt válaszolók hirtelen el akarnák törölni az 1000 éves patriarchális hagyományokat, és valami új nem apa, de nem is anyaközpontú dolgot létrehozni. Az egyértelmű, hogy ebbe az irányba haladunk, de nem egyik napról a másikra kéne felborítani a rendszert. Tehát fogadjuk el, hogy egyelőre az is épp elég feminista, hogy a nő úgy veszi fel a nevét, ahogy akarja vagy nem is veszi fel. Aztán majd eljöhet az, hogy a férfi is felveszi a nőét, de akarjuk kettesével venni a lépcsőfokokat.

""Az hogy a férfi felveszi a nőét, egy feminista szélsőség, az x y-né meg egy hímsoviniszta szélsőség."

Miért is?

Ha a nő felveszi az rendben van, fordítva szélsőség? :) "

Amikor a feministák agyát elönti a szar c. műsor volt látható. Már olvasni sem tudnak. Azt írta a kommentelő, hogy MINDKETTŐ szélsőség.

"Amikor a feministák agyát elönti a szar c. műsor volt látható"

Imádom, amikor a feminizmust, mint szitokszót használjátok... Pedig a válaszokat végigolvasva, sehol senki nem írta magáról azt, hogy feminista lenne.

A gyerekek kötőjeles nevével kapcsolatban pedig annyit, hogy nagyon szép elképzelés, de ha ez elfog terjedni, akkor egyre több kétnevű gyerek fog találkozni, és az ő gyerekeik milyen nevet kapnak? Spanyol nyelvterületeken általában az a szokás, hogy a nagypapák nevei mennek tovább, tehát a gyerek megkapja mindkét szülő oldaláról a nagypapa nevét. De akkor ez megint a férfiak javára csúszik el, mint nálunk, csak ott egy generációval később. De végül a férfi felmenők neveit viseljük mi is. Vagy választanak, hogy a két pár névből melyik kettő legyen? Mi alapján? Melyik szülőt szerették jobban? Pl ha az én nevem Kiss-Nagy, akkor hogy döntöm el, hogy a gyereké melyik lesz? Ennek is sértődés lesz a vége, mert a fenimista nagymamák előbb-utóbb felemelik a hangjukat, hogy a unoka mért nem az ő nevüket kapja, vagy a nagypapáknak esik rosszul. Tehát végül mindenéppen választani kell a szülők, nagyszülők, nemek között, és hacsak nem pénzfeldobással döntenek, valaki mindig elégedetlen lesz.

Egyébként meg ok, hogy a modern nők pénzt keresnek, de a nagymamáink szerintetek nem dolgoztak? Legalább annyit, mint a férjeik, csak nem pénzért, hanem inkább a ház körül, de nagyon sok dolguk volt nekik is, plusz gyereket neveltek. Mégse panaszkodtak, hogy a férjeik a családfők, mert a férfiak köré épült a család, ők voltak mindenki támasza, szükség esetén megédték a családot, mert erősebbek voltak. És ez a legtöbb helyen még most is így van, inkább a férfiaké a védelmező szereep, csak nyilván nincs annyi veszély, meg háborúba se kell menni.

Annyit dolgozok, mint anyám, nagyanyám meg nem dolgozott.

Annyira furcsa, mikor minden kis vicces szóval illetik a nőket, mert félnek tőlük.

Az egyik válaszoló leírta: nekem az anyám is a saját nevén volt már. Nem egyik napról a másikra történik a változás. Ugyanez volt a helyzet gyerekkoromban. Sőt, ennyi erővel az MP3 ellen kellene kiakadjak, mert gyerekkoromban még audio kazetta volt a divat. Ilyenkor mindenki azt játssza, mintha az ősember lenne a filmből, aki megfagyott és most engedett ki. Aki ennyi idő alatt nem tudott hozzászokni, annak kívül tágasabb.

"nagyanyám meg nem dolgozott."

Most mit mondjak a mentális képességeidről???

Az én nagyanyám sem dolgozott hivatalosan, csak reggeltől estig a földeken szakadt meg. De nem sírt a szája úton útfélen.

Több tiszteletet az idősebb nemzedékek iránt!

Szövegértés 1-es!

Pont azt mondom, hogy változik a dolog, és hozzászokunk, de ha tegnap keztük el elfogadni, hogy a nőnek nem muszáj felvenni a férje nevét, akkor ne legyen ma teljesen elvárt, hogy a férfi vegye fel a nőét. Lehet, hogy a te családod szuper liberális, de az idén házasodók között van kb 1%, ahol a férfi nevet változtat. Itt a hozzászólók többsége viszont elvárná, ami elég furcsa.