Mivel győzzem meg a férjemet?

Lehet, hogy kamu, de azért nem túl intelligens dolog a "minek szültél" lemezzel oltogatni valakit, bárkiről is legyen szó.

Régen teljesen normális volt, hogy több generáció együtt lakott, együtt élt, és ilyenkor is segítettek egymásnak. Van akinek manapság is ez az igénye. Ezt meg kell beszélni.

A több hónapot én is soknak látom, de nem szép dolog így viselkedni a kérdezővel. Van elég baja e nélkül is.

Kérdező! Szerintem anyukád csak 2-3 hétre menjen, majd meglátod, hogy jól belejössz és utána menni fog egyedül is. Ezt biztos még a férjed is elfogadja, neki is könnyebb lesz, bár nem tudom milyen a kapcsolata az anyukáddal, remélem nem rossz.

Minden esetre ezt nem csak anyukáddal kellett volna megbeszélni, hanem a férjeddel is. Kérj elnézést a férjedtől, hogy tapintatlan voltál és nem kérdezted meg erről előtte, és kérd meg szépen, hogy ebbe a pár hétben legyen együttműködő, mert neked ez fontos.

De ha bármi gáz lenne, akkor is ott a lehetőség, hogy még maradjon egy kicsit anyukád. Viszont szerintem nem lesz rá szükség és minden szépen a helyére kerül. :-)

A férjednek teljesen igaza van. Tudom mit érzel, én úgy szültem, hogy első voltam a családban és a barátnőim körében is. Kisbabát legfeljebb képen vagy videón láttam, meg persze úgy, hogy más tolta a babakocsiban.

Nulla tapasztalattal eszembe nem jutott volna, hogy bármilyen babával kapcsolatos dolgot kiengedjek a kezeim közül. Ha megtehettem volna, egy hétig nem fogadok látogatót sem, a férjem itthon maradt, szerettem volna vele együtt kipihenni és kiélvezni az első napokat. (persze ezt nem lehet megtenni a nagymamákkal)

"Biztonságérzeted ad ha ott van anyukám is. Ezt egy apa, egy férfi nem tudja nyújtani. Anyukám mégis csak egy gyakorlott anya."

Ezt a biztonságérzetet NEKED kell kialakítanod saját magadban. És az csak akkor fog menni, ha csinálod te a dolgokat. Ha mindig melletted van anyuci, majd akkor fogsz pánikolni ha elmegy, és egyedül maradsz.

Ha neked sincs semmi gyakorlatod, mennyivel van hátrább a férjed? A szoptatáson kívül szerintem nincs olyan feladat, amit ne tudna megcsinálni egy lelkes apuka. A férjem pl. tökéletesen fürdet, vágja a pici körmét, altatja...stb.

Ne vedd el ezt az élményt tőle!

Ha hónapokra odahívod anyucit, aki persze mindig jót akar, mindent jobban tud, mert már felnevelt x gyereket, és megmondja a tutit apukának, most le merném fogadni, hogy még a házasságod is rámehet.

Na, szegény kismama, kaptál itt hideget-meleget.

Szerintem gondold át. Nagyon szép, hogy anyukád ennyire segítőkész, nagy kincs az ilyen nagymama. Az is normális, hogy kicsit beijedtél, sokan átesünk rajta.

Nem a segítségnyújtással van a baj. Szerintem inkább az lenne a normális, ha minden újdonsült anyuka kapna egy kis segítséget a háztartás körül, de ugyebár nem egyformák a családok.

A gond ott van, hogy te hónapokig igénybe akarod venni a segítséget. Persze, érthető az egy-két hét, amíg összeszeded magad szülés után. Lehet császár, sok vérveszteség, nehezen gyógyuló gátseb stb., lehet, hogy a baba sem az eszik-alszik típusú lesz. Viszont te leszel az anyja, neked kell ezekkel megküzdeni. Az jó, ha anyukád besegít a háztartásba (nem a baba gondozását csinálja helyetted!), megfőz, kivasal, kiporszívóz, felmos vagy kisúrolja a fürdőszobát, ami egy esetleges friss császáros sebbel elég nehéz.

A saját önbizalmadat kell megerősítened, és ez nem fog menni úgy, hogy hónapokig anyukádra támaszkodsz! Mindig lesz a baba életében nehezebb, húzósabb időszak, nem élhet veletek anyukád, amíg felnő az a gyerek!

Szülés után én is elhívtam anyukámat, szívesen jött, egy hetet volt itt. Mivel messze laknak, itt aludt, nem is volt gond belőle. Szerencsére, az én anyukám nem a megmondó típus, szívesen elfőzőcskézett, teregetett, vasalt, amikor pedig elfáradtam, átvette a babát pl. büfiztetni, elvitte a nagyobb gyereket sétálni, mert én azt nem bírtam huzamosabb ideig, vagy elszaladt zsömlét venni.

Ha mindig mankót használsz, sosem tanulsz meg egyedül járni!

Beszélj a férjeddel és a segítség tartson egy hétig, de ne hónapokig!