Miért félnek a férfiak a házasságtól?

#29 "nem is vagyok házas, pedig már bőven ideje volna.

én úgy döntöttem, hogy megoldom, és pszichológushoz járok. egy férfinak egyszerűbb, mert jobban ráér megoldani az ilyen jellegű komplexusait." - ezt nem egészen értem... nyilván, ha valakinek általában van gondja a kapcsolataival, akkor a pszichológus egy javasolható út - mindkét nem esetében - de ha valakinek csak a házassággal van valami gondja, azt miért kellene "megoldani"???? (az emberi kapcsolatok hiánya sok dologban akadályozhatja az ember életvitelét, de a házasság hiánya pont a világon SEMMIBEN)

Kérdező: valószínűleg használ, mert most van egy kapcsolatom, és elég más, mint az eddigiek, más dolgokon alapul. Viszont azt is sokszor érzem, hogy ki kellene lépni a kapcsolatból.

Rengeteg irracionális félelmem kötődik ehhez, és nem lehet ezeket egyik pillanatról a másikra legyőzni.

A terápiám még tart egyébként.

62%-os: szerintem akinek a házassággal úgy ahogy van, gondja van (nekem mindig is volt), az valami mást is jelent. nem csak azzal a papírral van gondja, amit aláír, hanem valami fojtogatót érez benne, hogy elkötelezze magát egy életre.

Mindig akar egy egérutat.

Pedig a normális emberi kapcsolatban nem keressük a menekülési útvonalat.

Ha a másikkal akarna maradni, ha csak a házassággal lenne gondja a kérdésben szereplő férfinak, akkor megbeszélte volna a menyasszonnyal, hogy lesz gyerek meg minden, együtt maradunk, csak éppen esküvő nem lesz.

Nem pedig azt mondta volna, hogy jó, akkor szia, keressél mást, nem rúgta volna föl az egészet.

#35, hogy egy párkapcsolati konfliktus hogyan végződik, na ahhoz már tutin minimum 2 ember kell mindig. (néha 3 vagy 4:))) A kérdező leírt egy létezhető szitut, csak épp nem létező körülményekbe helyezve - mert nyilván nem volt jelen ezeknek a pároknak a mindennapjaiban... tehát jelentsük ki nyugodtan, hogy olyan NINCS, hogy a pár éli az életét, nem nyúzza egyik se a másikat, és a férfi egyszer csak kijelenti, hogy "drágám, te már egész biztosan házasságot akarsz, én meg nem, úgyhogy szakítsunk" - ad max, ha ez egy kamuszöveg egy új kapcsolat leplezésére. Az életben ez úgy zajlik, hogy ez a téma újra és újra felmerül, és a férfi egy létező nyomás elől tér ki, "menekül el", amikor már besokal.

Egyébként a témához nagyon jól passzol a #34-es (71%:)) hozzászóló hozott ide, mert a két dolog általában "kapcsoltan" jelentkezik, az "én már Feleség akarok lenni nagyon-nagyon" viselkedés folytatása szokott lenni az "én már Anya akarok lenni nagyon-nagyon" (Az F/A direkt nagy, ez egy jelenség:)) és itt szokott felmerülni az "én elhagyom, ha nem akar gyereket 2 vagy 3 vagy akárhány éven belül"-fenomén. Márpedig bocs, de én férfiként miért tegyek energiát/áldozatot egy olyan párkapcsolatba, ahol a másiknak alapban fontosabb a MAJDANI anyasága és MAJDANI gyereke, mint az adott párkapcsolat, és az esküvő utáni - tegyük fel - sikeres nyúzás után majd a gyerek-témával fog nyúzni... ezzel el is döntve az egész saját életemet - helyettem?????????????

(szintén visszaigazolta eddig az élet, a zasszony az esküvőn túl az anyaság-témába sem volt soha így belekattanva, nem a "Feleség/Anya típus", hanem a Nő, a Társ, aki valszeg soha sem hagyna el egy majdani gyerek utáni vágy miatt...:)) Ezért mondtam azt egy órája, hogy ez az esküvő-téma messze nem csak az esküvőről magáról szól általában... - egész konkrétan nem is ismerek olyan nőt, akinek anélkül lett volna fontos az esküvő és feleség-státusz, hogy ne akart volna kisvágtatva anya is lenni...

hát persze, hogy egy nő anya akar lenni, nem értem, miért hozod ezt itt úgy föl, mintha ez valami alantas vágy lenne.

még én is anya akarok lenni, annak ellenére, hogy házasodni nem akarok.

számomra ez két külön dolog.

aki férfi létére elvárná, hogy egy nő, aki amúgy anya akarna lenni, ne legyen anya, csak mert őt szeretheti, az egy kicsit benézte a dolgokat.

ugyanúgy el van tévedve, mint az a nő, aki azt hiszi, a férfit erőltetéssel rá tudja venni a házasságra, és abból boldog kapcsolat lesz.

Egyetértek az utolsóval, bár szerintem nincs olyan, hogy anyai ösztön. Mármint konkrét gyerek iránti vágy.

Nekem volt egy tervem az életemre, hogy összeszedek pénzt, és kiköltözök külföldre, de lassabban gyűlik a pénz, és a tervemben már rég kint kellett volna lennem. Félig bizakodó vagyok, félig depis, a depis énem azt mondja, szüljek egy gyereket, az eltereli a figyelmem arról, hogy milyen üres az életem. Mindezt úgy, hogy nem akarok gyereket, és ha jobban belegondolok, ezt tudom is.

Szerintem ez sok embernél van így, csak nem hallgatnak a belső hangra.

Azért félnek (akik félnek), mert nem bíznak a kapcsolatban, avagy nem szeretik eléggé a párjukat.

Tehát nem érzik úgy, hogy az aktuális partner az igazi, a nagy szerelem, nem hiszik, hogy élethosszig fog tartani, ezért hagynak könnyebb kiutat, hiszen ha nem házasodnak meg, elválni sem kell. Így mehetnek a következő csajra minden macera nélkül.

Az, hogy papír nélkül is szeretik a párjukat csak egy jó kifogás. Minden értelmes ember tudja, hogy a házasság több mint papír. Ha egy papírdarab lenne, nem jelentene gondot aláírni:)

A környezetben előforduló sok válást is csak kifogásnak használják.

Az én férjem családjában is sok volt a válás, neki mégsem okozott gondot elvenni. Ő hozta fel a témát, már egész korán, hogy szeretne elvenni, mert szeret, és tudja hogy velem akarja leélni az életét, és nem kell neki más. Ennyi. No meg csak azért mert sokan elválnak, attól még nem mindenki fog.

Aki őszintén szereti a párját, és látja hogy boldoggá tenné a házasság az elveszi rossz érzések és kényszerérzet nélkül, még akkor is, ha neki amúgy nem jutott eszébe házasodni.

Ha pedig egyik félnek sem fontos a házasság, akkor nincs is probléma:)