Miért félnek a férfiak a házasságtól?

És mi a helyzet a nőkkel? Sok nő sem akar házasságot, ez nem férfi-vagy nő kérdés. Lehet, hogy még nem találták meg a megfelelőt, vagy kiskorukban azt a következtetést vonták le, hogy nem szabad magukat elkötelezni. Akinek aggályai vannak (függetlenü attól, hogy férfi, vagy nő), az majd keres magának hasonló beállítódású párt. Bátornak is kell lenni, mikor az ember annyi helyen olvashatja, hogy mivel jár egy válás, és mennyi van belőle, és akkor még a saját, családon belüli példákról nem is beszéltünk, amiket az adott ember láthatott.

Ettől függetlenül szerintem megéri bevállalni a kockázatot, de ez az én véleményem, sokan nem osztják. A férjem nem félt elvenni engem, és a baráti körünkben is sok házaspár van. A későbbi célokat/életvitelt érdemes már a kapcsolat elején tisztázni, és így keresni párt.

Elhiszem, hogy szakít az a férfi, aki úgy érzi, hogy ,,illene" elköteleződnie, illendőségből nem jó belemenni egy házasságba. Inkább szakítson, minthogy hitegesse a nőt, mindenki jobban jár. Szerelemből vegye el, azért, mert el akarja venni, ne azért, mert kötelező.

A házasságok 52% válással végződik, a nő gyermeket szül, utána viszi a házat kocsit gyerektartás stb a nők (tisztelet a kivételnek) anyagi biztonságot keresnek és nem akarják , hogy egyik napról a másikra kilehessen tenni őket, pedig az kellene, házasság után ellustulnak, megnő a fenekük, nem kell már megfelelni elvárásoknak stb.

Hüleség a házasság, ha együtt akarsz élni valakivel hát tedd, és legyél rajta, hogy boldogak legyetek.

Ne egy papír miatt menj férjhez.

Lány vagyok és én se igazán értem, de szerintem olyasmi lehet, hogy egy barátnővel együtt van és szereti, de tudja hogy ha bármi történne, akkor lehet szakítani. Házasságban nem ilyen egyszerű. Szóval van menekülési lehetőség.

Bár én sem értem, hogy ha olyannal van akit szeret, akkor miért a menekülésre gondolnak..

De persze ez nem is biztos, hogy igaz, hisz nem vagyok férfi :)

"házasság után ellustulnak, megnő a fenekük, nem kell már megfelelni elvárásoknak stb. "

Ja, mert a pasik nem növesztenek sörhasat :DD

Ez nem nemfüggő, hogy mennyire ereszti el magát, hanem egyénfüggő. Meg van aki házasság nélkül is ilyen lesz, hisz ugyanúgy pl 10 éve együtt vannak, akkor is el lehet igénytelenedni..

Én nő vagyok és sok év után váltam el. Soha többé nem megyek férjhez, ez tuti. Van párom, jól megvagyunk együtt, de a szabadságom, a függetlenségem nem adnám fel még egyszer.

Ha már úgy érezzük, hogy nincs itt a szerelem, szeretet, akkor elköszönünk egymástól és éljük tovább az életünket. Házasságban ez sokkal nehezebb.

valahol megértem, ha egy férfi mindig vár a jobbra, úgymond, hiszen sok hal van a tóban. ezek a férfiak akkor házasodnak, ha már negyvenen felül vannak, és egy akármilyen huszon- esetleg harminc valahány éves nő "jó fogásnak" számít, ha végre ráébrednek, hogy eljárt felettük az idő, és nagy nehezen megkapnak egy fiatalabb, szülőképes nőt abban az életkorban.

hm nekem udvarolt valaki, teljesen odavolt értem, minden rendben volt, de mikor kiderült a számára, hogy én a jövőben majdan gyereket tervezek (és korom alapján ez nem lehetett olyan nagyon távoli jövő), azonnal szakított, pedig tényleg nagyon odavolt értem, ez napnál is világosabb volt.

ez valami óriási félelem egyeseknél, ami minden jobb érzést felülír.

6-os vagyok! Kérdező, az én esetem teljesen más. Én már voltam házasságban, a gyerekeim abban születtek, teljesen természetes volt mindkettőnknek a házasság. Viszont abban az időben korántsem volt ennyi válás. A válás pedig nagy trauma mindenkinek mind anyagilag, mind pszichésen.

A kérdésedre a válaszom: nem tenném meg senki kedvéért, hogy házasságra lépjek, függetlenül attól, mennyire szeretem. Ha ő ezt elvárná, és én mégis megtenném, akkor meggyőződésem, hogy csorbulna, vagy előbb-utóbb tönkremenne a kapcsolatunk, mert nekem létfontosságú a szabadság, illetve az, hogy önmagam döntsek a saját szabadságomról.