Ti mit tennétek? Későn jött az igazi.

"Neki is van házastársa, sőt, egy kisgyermeke is."

Így kezdődnek a legbagyobb pofáraesések. Bizonyítékul, hogy a NŐK soha semmiből nem tanulnak!

Első körben lehiggadnék és nem borítanám a kiegyensúlyozott életemet a kezdeti fellángolás időszakában.

Azt inkább nem minősítem, hogy a külseje előbbrevaló az új embernek, mint az értékei... ebből gondolom, hogy felszínes, kezdődő, fellángolásszerű valami lehet ez még.

Amibe semmiképpen nem mennék bele, az az alattomos félrelépés, a szeretősdi.

Magamba néznék, végiggondolnám az eddig életemet, igyekeznék úggy megismerni a másik embert, ami nem lépi át a jóízlés határát (tehát mint EMBERT ismerd meg, nem mint szeretőt, szexpartnert!).

Ebben a pillanatban nem tennék, nem döntenék semmit.

Később sem biztos, hogy kilépnék a házasságomból egy jóképű jöttment miatt, akinek bejön a külseje :)

Bocsáss meg, de kicsit sekélyes a gondolatmenet...

a Jóisten nektek teremtette volna

A Jóisten senkinek nem teremt senkit. Van pár ember akiből lehet igazi, ha dolgozol érte, hogy az legyen. Az, hogy most leesik a bugyi rólad egy jóképű pasi miatt, aki ezekben a percekben még belsőleg is megfelelne, az nem azt jelenti, hogy ő az igazi. De azt hiszem annak, aki itt ilyen kérdést feltesz, kár magyarázni ezt.

Ha te most azt is gondolod esetleg a másik fél is, hogy ő majd otthagyja a feleségét és a gyerekét, még egyáltalán nem biztos hogy így lesz, tükör előtt gyakorolva bátor az ember de amikor oda kéne a családja meg a pici gyereke elé állni hogy lelép, hááát olyankor szokott az lenni hogy mégse és max azt engedi meg h a szeretője légy.. max..

Amúgy mindent felrúgni mert van egy pár hetes vagy 1-2 hónapos fellángolás, nem tudom.. Te felnőtt vagy? :) mert egy felnőtt érett ember nem biztos hogy így gondolkodik.. mérlegel.. amúgy most lehet tetszik, mert a kémia már csak ilyen, aztán amikor a kémia egyensúlyba jön, simán rájöhetsz hogy nem is olyan nagy szám, és baromira örülsz hogy nem csináltál ökörséget