Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Egyéb kérdések » Későn találkoztunk, már...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Későn találkoztunk, már mindkettőnknek volt családja. Lehet, hogy mégis ő volt az igazi?

Figyelt kérdés
Sok éve már, mint derült égből villámcsapás úgy érintett az egész. Talán azért is figyeltem fel rá,mert számomra egy jelenség volt. Pont akkor volt az családunk igazán mélységes helyzetben. Egy pillantás volt és éreztem,hogy ő az akivel nekem találkoznom kell és beszélnek,akár lelkitársak is lehetünk - gondoltam én.Sok-sok véletlen összefutás után sikerült beszélgetnünk. Elsőnek kijelentettem,hogy semmit nem akarok, de nagyon fontos,hogy beszélgessünk és néha találkozzunk. Kértem,ha ezek után tulságosan őszintének és tolakodónak tart , azt is megértem.azt is elmondtam,hogy semmit nem akarok tőle, ha elfogadja,hát köszönöm.Szépen csendesen elváltunk. Azt hittem,mivel ilyen őszinte voltam és ráadásul még csak semmit sem akartam tőle csak a személyét, a lényét és a társalkodást. Semmit nem reméltem! Mégis pár nap múltán,amikor mentem haza a munkából megállt valaki mellettem - a másik városban lakik - és azt mondta, hát eljöttem, és itt vagyok.Sok-sok évig találkoztunk,beszélgettünk így egymással és tényleg nem történt semmi.Csak hogy egyszer közbe szólt a sors, a munkámat elveszítettem.Azóta nagyon ritkán találkozunk, de telefonon szoktunk beszélni.Azt hiszem tulságosan becsületesek voltunk egymáshoz. Szinte mindennap gondolok rá. Azt hiszem tulságosan becsületesek voltunk egymással, betartottuk a játékszabályt.Időközben mindeketten megszerettük egymást,mert hiányoztunk egymásnak. De az az átkozott becsület stb. Lehet,hogy a sorsom is másként alakult volna? Annyi biztos,hogy még mindig nagyon hiányzik és az is biztos,hogy nem csak kaland volt legbelül,hanem tiszta,őszinte mélyérzés,aminek eddig még nem sikerült kialudnia! Ha valakinek volt vagy van ilyen szép története, kérem írja le,nagyon fontos,hadd tudjam meg mások hogyan élik meg az ilyen érzéseket.titokban még mindig várom!

2012. ápr. 5. 22:57
 1/3 anonim ***** válasza:
Nincs ilyen történetem,de én a helyedben léptem volna,mert itt az életedről van szó,a boldogságodról.És csak egy életed van:)
2012. ápr. 5. 23:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/3 anonim ***** válasza:
100%

Ha rossz a meglévő kapcsolat, akkor jobb, ha az ember lép...

Előző kapcsolatom, elég komoly szitu, együtt élés, közös ház, szülők nélkül (tojáshéj a seggünkön persze, ő akkor 22, én 21 voltam). Én dolgoztam, ő nem. Nem tett semmit a kapcsolatért, mindent én csináltam otthon is, napi 18 órát voltam távol, ugye munka+utazás, mert messzire jártam. Egy idő után minden nap úgy ébredtem, hogy az ereimben mintha borotvapengéket húzkodtak volna végig, minden szívdobbanás fájt, nehezen kaptam levegőt, hirtelen fogytam sok kilót, és egy olyan mókuskeréknek, állandó napi harcnak éreztem az egészet, amiből nem láttam kiutat.

Egyik nap hajnalban mentem a vonattal (3 óra után 10 perccel, kellemes fájdalmak közepette), és csak az járt a fejemben: mikor lesz ennek vége? Rájöttem, hogy rózsaszín szemüveg ide vagy oda, én szenvedek, és nekem ez nem kell. Na de gyűrű meg kitűzött időpont, már nem léphetek ki, beleöltem a házba sok pénzt, végig kell csinálnom, de egyszerűen erőm nem volt már hozzá. Aznap munkahelyen (ahol egyébként jól éreztem magam a társaságban) rosszul lettem. Elájultam, kórház. Súlyos vérszegénység, alultápláltság (pénz miatt, hogy neki legyen ez+az, én alig ettem), nem termelek enzimeket, a tápanyagokat nem tudom feldolgozni. Kaptam vért is. Akkor, amikor kijöttem a kórházból, az első mondatom az volt a páromhoz: külön költözöm, meglátjuk, mi lesz. Én nem akarok még egy ilyet átélni...

Külön mentünk. Az idő pedig szépen megoldotta a dolgokat... vége lett, nekem pedig rögtön utána (3 nappal rá!) jött a "felmentés", egy boldog, sokkal jobb kapcsolat.

Azóta eltelt 2 év, és már nem kell odafigyelnem arra, mit eszek, nem kell gyógyszert szednem. Meggyógyultam.

Édesanyám. Apámmal való 14 éves házasság után lépett ki. Én 12 voltam, tesóm 6. Akkor határozott úgy, hogy váljanak el, amikor egyre betegebb lett a sok hülyeségtől, megoldatlan és már megoldhatatlan problémától. Ő is kórházba került, egy hónapig csak aludni láttam meg infúzión. Neki is hamar jött a "felmentés", válás után 1 (!) hónap kellett, hogy találjon egy új kapcsolatot.

Én a kórházig húztam és anyám is. Tanulságos volt mindkettőnknek. Te meddig húzod a rossz kapcsolatban?

2012. ápr. 6. 04:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/3 anonim ***** válasza:
Én is találkoztam ezzel a jelenséggel. Először leveleztünk, aztán találkoztunk is. Két ennyire egyforma ember nem is létezhet. Mindketten összeházasodtunk az elsővel és a házasságunk ugyanúgy alakult, ugyanazokkal a hibákkal. ugyanazokkal a szenvedésekkel és akkor egymásra találtunk....hatalmas szerelem lett belőle, mindent elsöprő láng...és igen, megléptük azt is, egyszer....jó lett volna, még egyszer, mert ez tele volt lelkiismeretfurdalással, bénázással...de én már Őt választottam....ő viszont megrettent. Hosszú szenvedés következett, hetekig hánytam, nem ettem, sírtam...a férjem észre sem vette, hogy szenvedek. Pár hete összefutottunk egy Plázában..ő is a családjával, meg én is. Viszont köztünk minden kommunikációt blokkolt, mert a feleségével megbeszélték, hogy minden zavaró tényezőt kiiktatnak. Megértem, de olyan jó lett volna megtudni, hogy tényleg ő lett volna-e nekem az igazi....
2014. dec. 11. 11:46
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!