Miért nem ítéli el a társadalom ugyanúgy a hamis apaságot, mint a családon belüli erőszakot?

00:01-es válaszoló:

Nagyjából egyetértek veled, de ebben nagyon nem:

"Egyébként nem minden nő dobná el a kapcsolatot csak azért mert a férfi apasági tesztet akar. Akinek nincs vaj a fején az nem háborog ilyesmi miatt."

Én például ettől kisebb bizalmatlanság miatt is kiakadnék, mert igyekszem mindig kimutatni az érzelmeimet, így a bizalmamat is, az őszinte megbeszélések híve vagyok, ezért nagyon nagyon rosszul esne, ha kiderülne, hogy a párom ennyire nem bízik bennem. Szóval ez nem igaz, hogy csak az háborog, akinek vaj van a fején. Azt is nagyon meg lehet bántani egy ilyennel, akinek hamar sérül az igazság érzete.

Egyébként valahol én is azt mondom, hogy kellene büntetni, de hogyan? Gusztustalan dolog így átverni egy férfit. Mondjuk ugyanilyen gusztustalannak tartom, ha az apuka kifele csinál gyereket. Mert az egy dolog, hogy ott is lenne mondjuk kötelező DNS-vizsgálat, mint minden szülés után. Apuka és szeretője tudnak a gyerekről. Ez még mindig nem jelenti azt, hogy a feleség is automatikusan tud róla.

Valójában megvan a lehetőség a tények igazolasara és ez alapján el is tudják ítélni. Az hogy ilyen miért nem történik többször annak két oka van:

1. Nem derül ki. A nőnek meg nem kell bevallani. Ebben igaza van

2. Ha kiderül akkor a férjnek kell kérnie a vizsgálatot. A kimenet lehetősége pedig sokakat elriaszt:-)

Ráadásul az eddigi életet ezt teljesen összetöri. Volt régen egy mondás: okos apának nincs mástól gyereke.

A nőnek sem kell azt éreznie, hogy ez bizalmi kérdés. Meg lehet közelíteni másképp is a dolgot. A férfi csak biztos akar lenni a dolgában. A nő tudja, hogy az ő gyereke, ő szülte. A férfinek ez nem adatik meg. Szóval szerintem valahol jogos.

Ha a nőnek tiszta a lelkiismerete, és nincs titkolni valója, akkor nem puffog, hanem beleegyezik a dns tesztbe.(szerintem). Talán azért írom ezt, mert átérzem, hogy egy pasinak mennyire szar lehet ez. Hogy él valakivel akit szeret, lesz egy gyerekük, de kiderül, hogy nem is az övé....A családban volt ilyen eset. Azt hiszem fentebb már írtam.

Azért az összecseréljük az embriókat és másét ültetjük be, súlyos gondatlanság, és egész más kategória.:) ott nem elhitetik veled, hogy ez a te gyereked, hanem hibáznak egy orvosi beavatkozás során. Tehát nem szándékos, és nem is a szeretett társ az, aki ezt megteszi.

"Egyébként nem minden nő dobná el a kapcsolatot csak azért mert a férfi apasági tesztet akar. Akinek nincs vaj a fején az nem háborog ilyesmi miatt."

Én sosem csaltam meg a férjem, nincs okom aggodalomra, ha a férjem DNS tesztet akar. Viszont mégis nagyon megbántana vele, és ha nem is hagynám el, akkor is sokáig nem lenne teljes a bizalmam felé. Méghozzá azért, mert a gyermekvállalásnak egy szerető, bizalomra épülő kapcsolatban kell megtörténnie. Ha a férjem megkérdőjelezné ennek bármelyikét, akkor a kapcsolatunk alapjait rengetné meg. Azzal, hogy DNS tesztet követel azt feltételezi rólam, hogy nem voltam teljesen hű hozzá. A nők nem keltetőgépek, akik össze-vissza dugnak, hogy beléjük kerüljön egy gyerek, majd kipottyantják, és mehet újra. Egy pár azért vállal gyermeket, mert a kapcsolatuk megfelelő hozzá. Higgyétek el, hogy a terhesség, gyermekszülés és a gyermekágyas időszak nem akkora móka, hogy a legtöbb nő poénból akarja végigcsinálni. Ha gyereket szeretnék akkor azért, hogy a kettőnk kapcsolatát még teljesebbé tegyük. Persze, hogy rosszulesik, ha a férjem az arcomba döngöli, hogy nem bízik bennem. Nekem mi arról a biztosíték, hogy ő nem dugott félre, és nincs-e esetleg egy másik gyereke másik nőtől? Jelen pillanatban semmi, de nem is feltételezném ezt róla. Viszont abban a másodpercben, hogy ő indokolatlanul, arra utaló jel nélkül hűtlenséget feltételezne rólam, egyrészt megkérdőjelezném, hogy minek vállaltunk gyereket, másrészt pedig bennem is felmerülne, hogy vajon miért gondolja ezt, nincs-e vaj az ő füle mögött inkább..

Azért könnyű olyan pozícióból nyilatkozni, hogy te biztos tudod a gyerek (amit megszültél) tőled van. Ellenben ha egy baba 2-3 éves korában sem hasonlít semennyire a férjre azért az cinkes (Nekem pl van a rokonságban olyan hogy két feketehajú, sötétes bőrű barnaszemű szülőknek vöröshajú zöld szemű gyereke született. Mindenki összesúg a hátuk mögött emiatt és hasonlók. Azért ilyen esetben bármekkora a bizalom én is feltételezném.

És egy dolog hogy nem keltetőgépek, de azért elég sok nő gondolkodik úgy hogy "cuki aranyos a férjem, de inkább gyereket attól az XY fickótól jobban szeretnék" Mert pl a férjük csak 175 centi vézna a fickó meg 200 és izmos (Ez most egy primitív példa, sok szempont előjöhet).

Én ha a gyerek nem hasonlít rám igenis kérnék vizsgálatot. Kevés megalázóbb dolgot tudnék elképzelni, mint azt hogy a tudtomon kívül más gyerekét neveltetik, ruháztatják velem.

Azért, ha egy gyerek nem hasonlít a szülőjére, az nem jelenti feltétlenül azt, hogy nem is az övé:) Én pl kicsit sem hasonlítok édesanyámra, mégis ő az anyám, vér szerint is.

Amúgy ijesztgetett azzal is, hogyha a férjemmel gyerekünk lenne, lehet hogy vörös lesz a haja, mert ő nagyon sötét barna, én meg szőke és világoskék szemű. De attól hogy vörös lenne, vagyis nem hasonlít ránk, még nem feltételezné a férjem, hogy nem az övé a gyerek. Tehát pusztán hasonlóság miatt butaság a feltételezés.

Nyilván ha fehér párnak fekete gyereke születik akkor egyértelmű, de amúgy nem törvényszerű a hasonlóság rokonok között. A nővéremre sem hasonlítok egyáltalán, még a szemem is világosabb mint az övé, a haja barna, az arca is teljesen más, mégis édes testvérek vagyunk ugyanazon szülőktől.