Hogy vészeljük át ezt a két- három hetet?

Szerintem itt valami más gond (is) lehet. Nem a korán kelés, és a későbbi hazaérés.

Én fél éve kényszerültem m.helyet váltani, egy órával kelek korábban, egy órával érek később haza, ráadásul fele fizetésért mint az eddigi.. ráadásul az anyuka vagyok, nem az apuka, mégsem lettem ettől bunkó a családommal.

Próbálj vele beszélni mi lehet a gond. Mert nem ez szerintem!

Pláne hogy tudja, csak átmeneti állapot...

Az #1-el egyetértek.

3 hét semmi! Ha ez gond, akkor ott egyéb problémák vannak.

3 hetet féllábon állva is ki lehet bírni, semmiség.

Korán keléstől, utazástól senki nem lesz paraszt. Valami nagyobb gond lehet... talán túl stresszes. Bár ez sem kifogás a bunkó lekezelő viselkedésre, beszédre. Én megmondanám neki, hogy akkor szóljon hozzám, ha visszavett, egyébként hanyagoljuk a kommunikációt...

Mert gondolom a főnökével normálisan beszél, ha nem, kivágnák, mint macskát szarni... szóval a feleségével se beszéljen minősíthetetlen stílusban. (és a gyerekekkel sem)

Az én párom sokáig vendéglátásba dolgozott, később kelt, de később is járt haza. Megelégelte, és váltott. Az új munkahelyén reggel 5-kor kezd (4-kor kel) fixen, cserébe két kajaszünet van (reggeli, ebéd), és 2 körül itthon van. Na, az első napokban amit kaptam (épp nem volt munkám, itthon voltam...)... Gyerekek...

Szerencsére nem vagyok egy megalkuvó típus, nem beszélve arról, hogy az ő kedvéért költöztünk pont ide, erre a nyelvterületre, így nem vethette a szememre, hogy nem volt munkám, pontosan tudta, hogy ez lesz, így lekezeltem elég egyszerűen:

- Most már ro*hadt jó lenne, ha eltakar*odnál aludni, mert elviselhetetlen vagy! Nincs szükségem rá, hogy a látványos nyavajgásodat hallgassam és nézzem, nekem ez így nem buli, menjél inkább aludni. Kettőnk közül neked van f*arkad, akkor viselkedj is úgy, ahogy egy férfihoz illik, és ne mártírkodj!

Először meghökkent a hangsúly hallatán (Tudni kell, hogy nagyon nyugodt vagyok, soha nem emelem fel a hangomat, szerintem addig nem is hallott nem hogy kiabálni, de hangosan beszélni se.)

Én tudom, hogy igazságtalan voltam- mondjuk-, de ezt neki nem kell tudnia. Megküzdöttem a lelkiismeretemmel, de csodálatos módon azóta nem nyavajog. Sőt, elnézést kér, ha nyűgös, és magától inkább tényleg elmegy aludni egy órával korábban. (Persze nekem is van munkám az óta.)

Bocs, hogy ezt írom, deha nem pakolsz el, amikor te otthon vagy, akkor annyira még se teszel meg mindent. Plusz, ha csak egy hete tart ez a viselkedése akkor sem, azaz ilyenkor egy dolgot tehetsz, lenyeled és még türelmesebb leszel, főleg, hogyha tudod, hogy pár hét múlva úgy is vége. Plusz miért kéne ügyelnie a rendre? A te feladatod egyenlőre az, hogy neveld a gyerekeket és vezesd a háztartást, az utóbbiba az is bele tartozik, hogyha azt mások nem tartják meg, azaz kupit csinálnak.

Én nem hiszem, hogy más gondok is lennének köztetek, ahogy azt fentebb írták, de nem tőle kéne elvárnod még többet, hanem neked kéne többet nyújtanod, akár még több türelemmel, akár még több szeretettel/szerelemmel stb. Ja és szintén bocs, hogy ezt írom, de az nem mártírság, hogy nagyobb stressz alatt van, nem biztos, hogy pont csak az a gondja, hogy korábban kell kelnie. Kicsit beleélhetnéd jobban az ő helyzetébe elvárások helyett.

Magamról tudom, hogy kikészít egy ilyen helyzet, ha kevesebbet alszom és kevesebb idő marad magamra, úgyhogy lehet a helyzet miatt ilyen.

De Te meg ne akarj akkora rendet addig a 2 hétig még, és akkor már nem is baj, hogy kicsit széjjelebb van minden még addig.:)

A nagymosást halaszd el!:)