A ti ferjetek milyen? Tenyleg ez az altalanos?

Nem ilyenek a férjek! Vannak ilyen emberek!

Lakótársal eléstől bennem egy egészséges bomba kezd el ketyegni. Ezért rendbe raktuk a kapcsolatunkat.

Vacak így élni.

Beszélj vele!

Értem, hogy nem akar az érzéseiről beszélni. Férfi! Majd egyedül megoldja!

De ez egy párkapcsolat ahol a másik személy egy NŐ. Akinek fontos, hogy érezze a férfit.

Olvasd el a férfiak a Marsról a nők a Vénuszról című könyvet. Aztán kérdezd meg őt, hogy szeret e, fontos vagy e? Ha ezekre igen a válasz akkor :) és nyomd a kezébe a könyvet.

Nos, én egy egészen más szemszögből szólnék hozzá a dologhoz: a gyerekek szemszögéből.

Apukám hasonló, mint akit leírtál a férjedként. Anyukám már régen beletörődött a dologba, szóval erre vonatkozóan nem tudok tanácsot adni, hogy mit láttam én a szüleim példáján, ami működhetne esetleg nálatok is.

De azt elmondhatom, hogy ha ilyen marad, akkor hiába, hogy ott van fizikailag, a gyerekeidnek nem lesz apja. Nekem nem volt. Volt egy ember a házban, aki ott ül a sarokban, és dolgozik (programozóként, nem napi 5-6, inkább napi 10-12 órákat), és akitől engedélyt kell kérni, ha menni akarok valahova. Gyakorlatilag egy idegen még most is. 22 vagyok különben, a testvérem 26. Vele kicsit jobban kijön, mert ő is informatikus, na de én... Főleg, hogy nehezebb jellem is vagyok, beismerem.

Amikor olyan korú voltam, mint a te gyerekeid, halványan emlékszem rá, hogy anyukám amíg dolgozott, addig apukám párszor megfürdetett, néha (amikor már elég idősek voltunk) társasjátékoztunk, satöbbi, de az is ritka volt, és az is az én elektra-időszakomban, hogy mást ne mondjak. Azaz, amikor 3-5 éves voltam. De akkor anyukám elvesztette a munkáját, és a későbbi elbeszélései alapján, apukám ennek örült, mert bár szeretett volna gyerekeket (vagy legalábbis, nem tudok róla, hogy nem akart volna minket), velünk foglalkozni neki nem volt olyan magától értetődő.

Nem egy társasági ember, nem jár el szórakozni, gyakorlatilag barátai sincsenek. Néha a kertésszel kiül sörözni nyáron a teraszra. Nem is látszik rajta, hogy igényelné, sőt. Ha 3 telefon érkezik otthonra, már ideges, hogy őt ne zaklassák, nem akar beszélgetni senkivel.

Velem sosem tudott beszélgetni. Főleg, miután beütött a pubertás. Lány vagyok, makacs, önfejű, kísérletező és kicsit lázadó kedvű. A testvérem, aki fiú, ő olyan fajta, akit ha beteszel a szekrénybe, addig ott marad, amíg ki nem veszed. Vele jobb volt a viszonya mindig is. Engem viszont sose tudott hova helyezni. Nem azok a dolgok iránt érdeklődtem, amihez ő értett, amik őt érdekelték, és nem is olyan egyetemre mentem, aminek egyáltalán felfogja az értelmét, a lényegét. Fogalma sincs róla, ki vagyok valójában, akármilyen tisztességes és erkölcsös lehetek, ő a drogos útszélit látja bennem. Nem bízik bennem és nem ismeri az igazi gondolataimat.

Mostanság kezdünk egyáltalán másról is beszélni mint az iskoláról és a jegyeimről, ez is egy komoly veszekedés után jött.

Mindezt csak azért mondom, hogy ha nem teszel valamit, nem figyelmezteted, akkor a gyerekeid nem fogják ismerni az apjukat és fordítva. Ha egyikük is egy kicsit élénkebb személyiség, akkor egész életében félni fog az apjától és folyamatosan konfliktusok lesznek köztük. Anyukámnak nagyon rossz, hogy amellett, hogy az ember, aki már majdnem 30 éve a férje, semmibe veszi, de közben még a gyerekeit se tudja hova tenni. Nagyon intelligens ember, ért sok mindenhez, átlátja az életet, de közben a szociális képességei... Nagyon negatívak.

Figyelmeztesd a férjed erre. A gyerekeid fogják bánni.

Sajnálom, hogy nem tudok segíteni.

Nekem is ugyanolyna az apám, mint az utolsónak, azzal a különbséggel, hogy én kiköpött mása vagyok, csak nem hím, hanem női nemi szerveim vannak. De az antiszoialiás, alacsony eq és végtelen szigor, hidegség engem is jellemez.

Mi ilyen típusok vagyunk, valószínűleg férjed is ilyen. Valószínűleg míg ketten voltatok, addig más votl, mert veled kettesben el tudott lenni, "szeretgetni" téged. Szerintem a gyerekek miatt fásult be ennyire. Mondom, én megértem, képtelen vagyok gyerekekkel játszani, unom őket, abszolút nem nekem való. Ő is valszeg így van vele.

És addig míg te voltál csak neki, azzal úgymond meg tudott birkózni, de ha tényéeg olyna ember, mint amit én kiolvastama soraidból, akkor neki 4 ember már tömeg. Egyszeráen nem tudja és nem si akarja kezelni. Ezt el kell fogadnod, vagy nem. A te dolgod.