A szegénység tönkretehet mindent?

Elég rosszul álltunk anyagilag odahaza. Anyu mellékállást is vállalt, hogy legyen mit ennünk, meg ne szakadt ruhákban járjunk.

Általában 3-4 évente kaptunk rokonoktól, ismerősöktől egy táska használt ruhát, azon osztoztunk a húgommal, a kedvenc darabokat meg felváltva hordtuk.

A párom jómódban nőtt fel. A szülei diplomások, a szakmájukban dolgoznak, ő szintén, és jól is keresett még odahaza.

Mikor összeköltöztünk eleinte kicsit jobban éltünk. Neki voltak tartalékai, jól fizetett az állása.

Most mindketten munka és tartalékok nélkül maradtunk.

Én nem tudtam megszokni a jobb életet, és maradtam a régi.

Ugyanúgy a tinikori örökölt ruháimat hordom, volt, amit átalakítottam, volt, ami maradt a régi. Jó állapotban maradtak meg, mert kislány korom óta magamra mosok kézzel. Eleinte kinevetett, mikor foltoztam a zoknijaim, mert hogy kukába vele. (12-13 éves korom óta 37-38-as a lábam, azóta vannak meg a zoknik)

Most eléggé lecsúsztunk anyagilag. Neki a munkahelye minimálbér körül fizet, mert nem a szakmájában dolgozik, én meg interjúról interjúra járok.

Engem nem visel meg a szegénység, hiszen ebben nőttem fel. Mindennel spórolok (tusfürdő, sampon), tudom, hogy kell kevés pénzből főzni...

Őt viszont nagyon megviseli ez az állapot. Ma egész reggel a sírás határán volt, nem lehetett hozzá szólni. Egyszerűen nem tud szegény lenni.

Nekem is vannak vágyaim, de képes vagyok hónapokig félretenni, gyűjteni. Neki erre sose volt szüksége.

Állást nem akar váltani, diplomával nem fogadhat el akármit. Én bármit elvállalok, még egy minimálbér is segít, de eddig semmi.

A szegénység mindent tönkretehet?

21N